Minden lehetséges. Csak ami lehetetlen, az tovább tart.
Jó ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fényharcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
Lehet, hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó.
Légy türelmes mindazzal, ami megoldatlan a lelkedben. Tanuld meg magukat a problémákat szeretni, miként a kulcsrazárt szobákat és az idegen nyelven írt könyveket. Ne most keresd a válaszokat. Nem kaphatod meg őket, mert nem tudnál élni velük. Ez a mindent megtapasztalás dilemmája. Jelenleg a problémát kell átélned. Talán észre sem veszed és lassacskán a tapasztalatokból szert teszel a válaszra egy távoli napon.
Ha az éjszaka véget ér,
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzád bújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az...
aki vagyok.
de még napkelte előtt,
Ölelj át,
vigyázz rám,
mint soha azelőtt
Ha hallgatsz,
én is hallgatok,
nézlek,
s beszívom illatod
Ha beszélsz,
iszom szavaid,
figyelem ajkad
és kezed mozdulatait.
Ha hozzád bújok,
veled biztonságban vagyok
Ha szeretsz,
nem kell úgy tennem,
mint a nagyok;
lehetek az...
aki vagyok.
Az életben minden csata azt a célt szolgálja, hogy tanuljunk belőle valamit, még az is, amelyiket elveszítjük.
Tudod, mostanában sokszor gondolok arra,
hogy az úton menni kell,
akár csukott szemmel, csukott füllel is,
de nem körülnézni,
nem figyelni a szemeket, ki mit szól hozzá.
Oda kell lépni, ahova az ember úgy érzi,
lépnie kell.
Mert a taps is, a füttyögés is megzavarja az embert,
és akkor zavarában, vagy hiuságában eltéveszti a célt.
A saját célját.
Mert a taps is, a füttyögés is tereli az embert oda,
ahol a megfelelni akarás van.
De az életnek nem szabad megengedni,
hogy produkcióvá silányuljon.
Nem szabad, hogy mások mondják meg,
az merre induljon, kit válasszon,
ki való hozzá, kit illik szeretnie.
Mi lesz jó neki.
Nem szabad hallani se a füttyöt, se a tapsot,
ha az ember el akarja érni a célt,
ami neki van kijelölve.
És megmagyarázni se kell azt, hogy miért úgy,
miért arra.
Mert aki magyarázkodás nélkül nem érti,
az soha nem fogja megérteni.
Az csak azt hallja, amit hallani szeretne.
hogy az úton menni kell,
akár csukott szemmel, csukott füllel is,
de nem körülnézni,
nem figyelni a szemeket, ki mit szól hozzá.
Oda kell lépni, ahova az ember úgy érzi,
lépnie kell.
Mert a taps is, a füttyögés is megzavarja az embert,
és akkor zavarában, vagy hiuságában eltéveszti a célt.
A saját célját.
Mert a taps is, a füttyögés is tereli az embert oda,
ahol a megfelelni akarás van.
De az életnek nem szabad megengedni,
hogy produkcióvá silányuljon.
Nem szabad, hogy mások mondják meg,
az merre induljon, kit válasszon,
ki való hozzá, kit illik szeretnie.
Mi lesz jó neki.
Nem szabad hallani se a füttyöt, se a tapsot,
ha az ember el akarja érni a célt,
ami neki van kijelölve.
És megmagyarázni se kell azt, hogy miért úgy,
miért arra.
Mert aki magyarázkodás nélkül nem érti,
az soha nem fogja megérteni.
Az csak azt hallja, amit hallani szeretne.
Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?
Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne,
néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne,
néha remény is
valahol
valamit
te is
én is...
Ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.
Két kéz adatott nekünk hogy szorítsunk. Két láb hogy járjunk. Két szem hogy lássunk és két fül hogy halljunk. De miért csak egy szív? Azért, mert a másikat egy másik embernek adták - nekünk csak meg kell találnunk ezt a másik embert.
Szeretlek ha néha is csak látni téged,
szeretem, ha a hétköznapod elmeséled,
olyan jó hallani rólad,
tudni, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy,
szeretem várni, hogy hozzád bújjak,
és álmodhassak újat, újat...
szeretem, ha a hétköznapod elmeséled,
olyan jó hallani rólad,
tudni, hogy éppen mit csinálsz, hol vagy,
szeretem várni, hogy hozzád bújjak,
és álmodhassak újat, újat...
Van perc, amiért mindent odaadnál.
Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.
Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:
szeretni jó.
Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.
Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:
szeretni jó.
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.
“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
“A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.”
"Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk."
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk."
Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam,
halandóból így lettem halhatatlan.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam,
halandóból így lettem halhatatlan.
Csoda az a külső körülmény, amelynek azért nem értjük az okát,
- mert az belül történik.
Ez minden gyógyulásnak, mágiának, alkotásnak a titka.
Először belül - aztán kívül.
Vörös felhőket tép az őszi szél.
Esőcseppek ütnek belém fájó dallamot.
Azt hazudják: „Neked ragyog holnap majd a nap!”
S nem hiszik el nekem, mikor az ég felé üvöltöm,
hogy én csak egy fájó árnyék vagyok.
Csendes.
Magányos.
Esőcseppek ütnek belém fájó dallamot.
Azt hazudják: „Neked ragyog holnap majd a nap!”
S nem hiszik el nekem, mikor az ég felé üvöltöm,
hogy én csak egy fájó árnyék vagyok.
Csendes.
Magányos.
Változnak az évszakok. Olykor tél van, máskor nyár.
Meg kell tanulnod kedvelni azt, ami történik.
Ezt nevezem én érettségnek.
Azt kell szeretned, ami már jelen van.
Az éretlenség azt jelenti,
hogy mindig a kellene és a lehetne világában élsz,
és sosem a van-ban - pedig a van a helyzet.
A kellene csak egy álom.
Ó, a vigasz - a kimondhatatlan vigasz, melyet a másik ember által
nyújtott biztonság ad -, amikor nem kell mérlegelnünk szavainkat,
gondolatainkat, kiönthetjük szívünket, a pelyvát és a magot egyaránt;
tudván, hogy a hűséges kéz szétválogatja őket, megtartja azt,
ami fontos, s a többit a jóság leheletével elfújja.
nyújtott biztonság ad -, amikor nem kell mérlegelnünk szavainkat,
gondolatainkat, kiönthetjük szívünket, a pelyvát és a magot egyaránt;
tudván, hogy a hűséges kéz szétválogatja őket, megtartja azt,
ami fontos, s a többit a jóság leheletével elfújja.
Az életben nincs igazi kárpótlás, öregem. Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.
Rémülten hallgattam, milyen bölcs, milyen könnyen tájékozódik ebben a bonyolult életben: saját kínja hamar megérlelte Cilit.
A kéz sebei begyógyulnak, de a gyerek, akit azért ütött meg az apja, mert elvesztett egy csatát, életre szóló sebet kap.
Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat művei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.
Igyekszem bölcs lenni, ha nem lehetek vidám, könnyed, amikor nem örülhetek, megpróbálom elviselni, amit úgysem lehet megváltoztatni, és szeretnék türelmes lenni, amikor nincs mód úrrá lenni a bajokon.
Legközelebb azok állnak hozzánk,
akik a leginkább megértik, mit is jelent nekünk az élet, akikben a mi érzéseink kapnak új erőre, akik győzelemben és vereségben a kezünket fogják, akik megtörik magányunk csendjét!
Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.
Mindent bearanyozni: a reggelt, a nappalt, az éjszakát;
mindent megérteni: az embert és sorsát; mindent jobbá tenni: először önmagunkat, és általuk a világot.
1.Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2.Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3.Szívből ismételgesd: ,,Isten, aki engem szeret, mindig jelen van."
4.Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.
5.Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6.Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.
7.Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8.A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9.A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg.
10.Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.
2.Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3.Szívből ismételgesd: ,,Isten, aki engem szeret, mindig jelen van."
4.Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.
5.Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6.Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.
7.Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8.A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9.A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg.
10.Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.
Nem lehetett másként - mondotta halkan -, így kellett legyen. De ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten. Nem hagylak el többet soha-soha… érted? Soha…!
Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: "Mennyit örültem az elmúlt héten?"- sokszor riasztó eredményhez juthatna.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
