Müller Péter : Szeretetkönyv


Én nem tudok szeretet nélkül élni.
Még emberi jóérzés nélkül sem.
Szeretethiányos állapotban fulladozni kezdek és, ha lehet elmegyek.
Elmenekülök
Eltűnök és többé nem jövök vissza.
Persze, ezt nem mindig lehet.
Van, amikor maradni kell.
Amikor az élet kényszerít, és nem enged menekülni, mert sorsom van
a pokolban, és muszáj ott élnem.
(Pokol számomra az a hely, ahol nincs szeretet.)
Ilyenkor, amennyire lehet, „levédem" magam. Minden rossz varázsszem sugarától elzárkózom, és ha ezt nem lehet, igyekszem még a leggonoszabb erőkkel is „jóban lenni". Nem ütközöm, nem térítek, nem javítok. Harci taktikám a teljes passzivitás. Ennek eredménye - s erre egyáltalán nem vagyok büszke -, hogy velem nem lehet összeveszni. Ez még senkinek sem sikerült. Nem is haragszom senkire. Az ellenségemre sem.
De nem is szeretem!
Így élek a pokolban. Néha kinyílok - de inkább zárva vagyok. És ez már a hetven évem eredménye: néha még tudok őszintén mosolyogni másokra, pedig sok rossz erőhatás ért.
Ha nagy baj van, önmagamhoz menekülök. Ma már van kihez.
Annyit azért sikerült elérnem, mint az okos teknősbékának, hogy a páncélomban, ha visszahúzódok jól érzem magam.