Paulo Coelho


A fény harcosa soha nem feledkezik meg a háláról.
Küzdelmében támogatták az angyalok. A mennyei sereg minden dolgot a helyére tett, és mindvégig segített neki, hogy kihozhassa magából a lehető legjobbat. Ezért, mikor a nap lenyugszik, ő térdre ereszkedik, és megköszöni, hogy az Oltalmazó Köpönyegbe burkolózhat.
Társai így beszélnek róla: "szerencsés fickó!". De ő tudja, hogy a "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.