Nagyon óvatos vagyok annak megfogalmazásában,
hogy egy ember jó-e vagy rossz.
Mert láttam, hogy minden a helyzeten múlik,
ami belőlünk a jót vagy a
rosszat kiugrasztja.
Szeretek élni.
Néha persze rajtam is
eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de
már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni
nagyszerű dolog.
Három kiválóság van, amelyre az ember született: a szeretni tudás, a szeretet elfogadása és az élet szeretete.
Nem
tudom, mi a titka.A testem gyorsan elfelejti, hogy beteg.
És a lelkem
is, hogy szomorú.
Valahogy nem állok meg, és nem foglalkozom vele.
Megyek tovább.Nem figyelek oda.
Nem engedem, hogy bármiféle baj
gyökeret verjen bennem, s bokorrá terebélyesedjen.
Csak úgy szép az élet, ha két ember
összetalálkozik, és erősen megfogja egymás kezét, és megbecsülik és
szeretni tudják egymást, és együtt építgetik az életüket.
Az ősi spirituális tanítások szerint minden,
amit jó szívvel adunk egy másik embernek, százszorosan tér vissza
hozzánk.
Ezért ha javítani szeretnél a saját életeden, nem csak sürgős,
de egyenesen életbevágó, hogy hálás légy másoknak, és köszönetet mondj
nekik.
A hála erőteljes energia, és arra irányul, amire tereled.
Hiányoztál.
Mindenütt kerestelek.
A fák mögött, a felhők haragjában.
A szemlehunyás ólmos fáradtsága
eltakart.
Pedig milyen jó lett volna,
ha a hangodba burkolózom,
s megtelik zenével a lelkem,
szimfónia zeng, ha rád
gondolok.
Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt
és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad?
Csak
a jelen a tiéd.
A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni
tudsz.
Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a
pillangónak. (...)
Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött,
szép és csúnya, jó és rossz között választani.
Jogod van bátornak lenni
és őszintének. Becsületesnek, igaznak.
Mindenki lehet nagy ember, mert bárki képes másokat szolgálni.
A szolgálathoz nem kell egyetemi végzettség.
Nem kell
hozzá egyeztetni az alanyt az állítmánnyal.
Csak hálatelt szív kell
hozzá, szeretettől áthatott lélek.
Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?
A virágok akkor a föld mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról. A gólyánk a Nílus partján állott és hazagondolt. A fecskénk pedig ott ült az arabus fákon és szintén hazagondolt.
Mert a gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket mind a kettő: a gólya a Fodorék házán, a fecske meg szanaszét a jól megválasztott ereszek alatt.
Azóta már úton is vannak. Valahol a tenger fölött száll felénk egy nagy fehér felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy fekete felhő. Azok a fecskéink.
Ami nem fölfelé repül, az lefelé zuhan.
És az
emberi lélek, ha ráébred önmagára: repül.
Ha rossz kedvem van, ne
figyelj rám, mert tévedésben élek. Csak azokat a szavaimat fogadd el,
amiket örömmel mondok.
Az egyetlen, amire szükség van, tisztítani és
törölni (megbocsátani). A többi Isten kezében van.
Míg én a törléssel és
a tisztítással (megbocsátással) munkálkodom, nincs miért aggódnom.
Isten gondoskodik arról, hogy engem a megfelelő helyre tegyen, a
megfelelő órában.
Mialatt én törlök, lesz valaki, aki vigyáz rám.
Nekem
nem kell ezzel törődnöm.
A béke VELEM kezdődik.
Ne a számokkal foglalkozz.
Ha nem tudsz enni adni száz embernek, adj enni csak egynek. Elég az is, ha egyszerre csak egy embernek segítesz, és mindig kezdd a hozzád legközelebbi emberrel.
Iszonyatos mély és sötét pokol tetején táncolunk – és végtelenül magas és fényes menny van fölöttünk.
És bennünk is!
Mindkettő.
Isten egyik legnagyobb ajándéka az, ha olyan
társra lelünk, akire támaszkodhatunk, aki végig mellettünk áll az élet
örömeiben és nehézségeiben egyaránt.
Hallgasd meg a madárdalt, hallgasd meg a
fákat, a gyors sodrású patakot, a hegyeket; a Létezésből árad a
boldogság. Minden, ami létezik, örül a létezésének, örül annak, hogy
Van.
Csak
veled járhatom be a misztikus teljesség tájait, csak veled, általad,
tőled lehetek önmagam, csak te jöhetsz a közelembe, minél közelebb: te
vagy az áhított felem, veled leszek egész.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a
helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk.
Lélekben nem
adni fel semmit, nem engedni; ez a titok.
Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.
De nincsen
olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak
tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy
kék virág nyílna ki benned.
Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz.
Tudnunk kell, hogy mindannyiunknak van valami nagy fontos célja az életben. Észre kell vennünk azt is, hogy a gyermekeink választottak minket, ahogy mi is választottuk a saját szüleinket. Tudom, hogy sokszor panaszkodunk emiatt, de minket még azelőtt választottak, mielőtt idejöttek. Tehát azok a tapasztalatok, amiket átélünk, sokszor „áldozatoknak” tartva magunkat, valójában nem igazak. Mert megválasztjuk a saját szüleinket. Miért? Azokért a tapasztalatokért, amiket kínálnak nekünk.
Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet
magaddal hoztál.
Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul
játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat
megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra
törjön - de a Nagy Kottádtól nem
térhetsz el lényegesen.Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle
gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan
játszod: a te dalod szól!
Hosszú az út.Sokat kell tisztítanunk, sokat
kitörölnünk.
Ez olyan munka, ami napi 24 órán át tart, de a jutalom
bőséges! E folyamat során megtapasztaljuk a szeretetet, az élet
élvezetét, és felfedezzük, hogy tökéletes lények vagyunk.
Képesek
vagyunk erőfeszítés nélkül bevonzani mindent, amire szükségünk van.
Megtanulhatunk önmagunk lenni, és feltétel nélkül szeretni.
A fényedet látják, a szívedet ismerik, a lelkedet többen becsülik, mint képzelnéd. Meglepődnél ha tudnád, hogy mennyi embert érintettél meg a csodáddal. Megdöbbennél ha tudnád, hányan éreznek igazán együtt veled. Sokkal, de sokkal csodálatosabb vagy, mint gondolnád. Békélj meg ezzel. Békélj meg ezzel nyugodtan. Vegyél újra levegőt. Jól csinálod. Több mint jól. Jobban mint jól. Nagyszerűen csinálod. Szóval nyugi.
És szeresd ma magad. Aztán fogadd be Isten szeretetét.
Most rögtön fogadd be. Megérdemled.
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán
szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban
rejlik, ahogyan oda feljutunk.
A fény harcosa olyan, mint a víz, és egyszerűen átfolyik az akadályokon, amelyekkel szembetalálja magát.
Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek
angyalok, elég, ha szüksége van rá.
És akkor megmutatkoznak, és
ragyognak, mint a hajnal első fényei.
Tanulás az, ha rájövünk arra, amit már tudunk.
Cselekvés az, ha megmutatjuk, hogy tudjuk.
Tanítás az, ha másokat emlékeztetünk arra, hogy ők is éppolyan jól tudják.
Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk.
Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk
másokat.
Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg
kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani.
És hallgatnunk is, ha
nincs lényeges mondanivalónk.
Tartozol... de te mégsem bánod.
Mert ennek a tartozásnak nincs mértéke,
nincs lejárati ideje. Nem pénzben, nem aranyban mérik.
Egészen másban.
Talán mosolyban. Vagy szívdobbanásban.
Mert ez a legszebb tartozás. Mert
nem "valakinek" tartozol. Hanem "Valakihez". Hozzá.
Az emberi élet legnagyobb élményeit nem szabad csakis magáncélokra
hasznosítani.
Örömből, szeretetből, boldogságból, jókedvből másoknak is
kell juttatni.
Tovább kell adni a fényt, mert akkor tovább is tart.
Az ember, ha jól él, tudja, hogy változásban
él.
És nem fél a változástól.
Mint akit sodor az idő folyója, s nem
kapaszkodik oldalt az ágakba, kövekbe, hanem hagyja sodorni magát.
Bízik
benne, hogy jó felé megy.
Egy
barátságos embernek sok barátja van.
S egy erőshöz sokan akarnak
tartozni, és egy vidám, jó humorú ember társaságát keresik.
Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat.
Nem fontos, hogy
mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy
kinek mit érdemes elmondani.
És hallgatnunk is, ha nincs lényeges
mondanivalónk.
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a
mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik
benne a gyönyörű virág lehetősége. A mag eddig biztonságban volt, akár
ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára
azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a
nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?"
Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és
ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is.
Nagyon
viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
