A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit.
A szerelemnél nincs több.
Nem valaki másért szeretlek, hanem magadért és önmagamért. A szerelmünkért szeretlek.
A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk.
Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva.
Életörömre. (...) Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod,
hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van.
Köszönet neked, mert (...) türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert
betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ
elől, s neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az
élet magányában.
Egy napon megjelenik... és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté
válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fű között pipacs nyílik, a
ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké,
napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod
a dallamot.
Fény nélkül nem bírnánk létezni. A fény felszárítja a könnyeinket, és ha
fürödhetünk a fényben, boldogok vagyunk. Talán pusztán csak azt
élvezzük, ahogy a részecskéi áradnak ránk. A fényrészecskék vigasztalóan
hatnak ránk.
Az igazi egészség és boldogság útja a
megbocsátás.
Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket
megszabadítjuk a félelemtől.
Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a
tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban,
békében,
szeretetben való gyarapodásra.
Az életed nem akkor kezdődik, amikor meglátod a fényt.
Hanem egy másik
pillanatban.
Egy találkozással, egy mosollyal, egy zavart kézfogással.
Amikor meglátod Őt.
Amikor megtalálod.
Amikor szeretetet adsz, az nem csupán olyan
pozitív dolgok képében jut vissza hozzád, amiket szeretsz, hanem amint
visszatér, még több szeretetet és pozitivitást tesz hozzá az életedhez!Mindennek vonzereje van, és amikor valami jó történik veled, az mindig
még több jó dolgot vonz az életedbe.
Az ember valódi lényege a jóság.
Vannak más, a nevelésből és a tudásból eredő jó tulajdonságok, de
alapvető fontosságú, ha igazán emberi lényekké szeretnénk válni és
értelmet akarunk adni létezésünknek, hogy szívünk jó legyen.
Ha elgyengülsz, én erős leszek.
Ha elveszel, leszek a hazafele vezető
utad.
Ha elcsüggedsz, felvidítalak.
Az idők végezetéig szeretni foglak.
Két tekintet van: a testé meg a léleké.
A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékezik.
Te vagy a felelős azért, amit a mai nap hozni
fog, és mivel ezt tudod, jóval nagyobb a felelősséged, mint azoknak a
lelkeknek, akik ennek nincsenek tudatában, és így nem is tudnak róla.
Lelkiállapotodért senki mást nem hibáztathatsz.
Teljes egészében te vagy
érte a felelős, mert a te lelked egyedül csak benned van.
Egy magas nádszál azért nem törik meg a hó
súlyos terhe alatt, mert lágyan és alázatosan a földig hajlik.
Attól még
nagyon erős marad.
Gondold meg. Ebben a pillanatban mindened
megvan, amire szükséged van. Ha most nem vagy boldog, az azért van, mert
arra koncentrálsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra koncentrálnál, amid
van. Nagyon nehéz a jelenben élni, mert emlékeink állandóan a múltba
vagy a jövőbe visznek bennünket. Szinte soha nem vagyunk az „itt és
most”-ban.
A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Összeköt bennünket a szerelem.
Egymáshoz forraszt az örökkévalóság.
Te
vagy az én fényem, én a te árnyékod.
Már egyikünk sem létezhet a másik
nélkül.
Nem az a fontos, hogy magadat másokkal összehasonlítsd, hanem hogy merj saját mértéked szerint élni.
Már annyi meglepő dolgot láttam, hogy a
legcsekélyebb kétségem sincs afelől, hogy léteznek csodák, hogy minden
lehetséges, s hogy az ember kezdi újra felfedezni azt, amit elfelejtett:
saját belső hangját.
Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni,
és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a
szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.
Kiválasztottaknak érezzük magunkat, amikor a
dolgaink jól mennek. De meg kell értenünk: ahhoz, hogy kiválasztottak
legyünk, először azt kell választanunk, hogy engedélyt adunk és utána el
kell rugaszkodnunk az eredménytől.
El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk,
mi a megfelelő nekünk és a saját utunkat kell járnunk.
Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.
Bizony, kedves barátaim, az ember test és lélek. A testünk anyagi gyökerei valóban a szüleinkben, a családunkban, őseink végtelen genetikus múltjában van. De a Lelket nem az apukánk és anyukánk adja. Az a magas világból ered és örök. Minden ember fenség!
Ezt akkor éltem át, amikor 1956-ban átestem egy halálélményen. Kiléptem a testemből - s mégis voltam. Nem mint az anyukám fia. Nem is úgy, mint a szerelmesem társa - hanem mint önmagam, aki sajnálkozás nélkül lépett ki vérző testéből, otthagyva az utca kövén minden genetikus, családi és ősi múltjával együtt. Voltam. Én voltam! De nem tartoztam már ahhoz a földi sorstörténethez, amelynek mélységes földi gyökerei voltak.
Fent volt a gyökerem! A fényben - ahová igyekeztem. A lelkünk - bár a születésekor magára ölti a testi emlékezet számtalan örökségét -, de ő maga magasról jött. És ha otthagyja földi testét, egy holtat hagy maga után, s ő megy tovább.
A testet és a testi gyökereket a Lélek élteti.
Aki föntről való.
Én ezt megtapasztaltam.
Bennem vagy,
és benned vagyok...
Mint jobbik énemet
fogadlak magamba
boldogan;
menedékem lettél
és otthonom;
nem vagyok többé hontalan.
Nem látni azt, akit szeretünk - elvonási tünetekkel jár.
Egész testével
érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé
lélegezni vagy járni.
Minden másnak csökken a jelentősége.
Nem mindegy, kihez hogyan közeledem.
Ha valaki érzéketlen, rosszul közelít: pont a sebbe nyúl – és még meg is sértődik, ha pofon vágják.
Éppen ezért rendkívül fontos tudni: ahhoz, hogy embereken segíteni tudjak, hogy bele merjek nyúlni a másik lelkébe, előbb a magamét kell rendbe tenni.
Elkényelmesedtünk
önmagunk faragásában és nevelésében, ellustultunk emberi kapcsolataink
ápolásában, kikerüljük kényes és feszült helyzeteink megoldását.
Könnyebb egy-egy tabletta beszedésével, erőfeszítés nélkül csökkenteni
idegességünket, mint kemény munkával végigjárni egy önismereti utat,
hogy saját erőnkből ismerjük meg feszültségeink okát, és jussunk túl
rajtuk.
De vajon jobb-e?
Amikor
az emberek gyűlölködnek, ne hallgasd végig gyűlölködésük okainak hülye
felsorolását. (...)
Úgy építették gyűlöletüket, mint valami templomot,
ugyanazokból a kövekből, amelyekből a szeretetet is felépíthették volna.
A Jóság a természet legtisztább,
leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt és soha
sem rombol.
Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy,
hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen.
Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni.
Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá.
Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre
helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha
kiteljesedett életre vágyunk.
Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem
tart sehová.
És önmagadból meríts csodálatos erőt.
Azért
van, hogy feltörjön lényed mélyéről a vulkán és az atomerő és az Élő
Víz!
Kelj fel, és járj!
Néha a sorsunk egy téli gyümölcsre emlékeztet.
Ki gondolná,hogy azok az ágak ismét kizöldülnek és virágot hoznak,
de azért reméljük és tudjuk, hogy így lesz.
Szeretem a földet, amelyre lép, a levegőt, amelyet beszív, és mindent, amihez hozzáér, mindent, amit mond.
Szeretem minden pillantását, minden mozdulatát, szeretem őt teljesen és egészen.
Nem akarjuk látni és tudomásul venni, hogy mi minden van a "lelki
zsákunkban".
Pedig a zsákot akkor is visszük, ha nem nézünk bele.
A boldogság ott kezdődik, hogy megtanulod a
föléd kúszó negatív gondolatokat, mint eltévedt bárányfelhőket,
szemügyre venni, és továbbengedni.
Ha félek, magamhoz húzom a félelmem tárgyát.
Megjelenik. Azzal festem a falra, hogy elgondolom, hogy teret engedek
neki, hogy az aggodalmammal, a pesszimizmusommal magam éltetem.
Az élet nem vesz el tőled dolgokat, csak
felszabadít tőlük alóluk...
Könnyebbé tesz, hogy magasabbra szállhass,
hogy elérd a teljességet.
Én pedig beköltözöm a szívedbe. Azok, akiket szeretsz, mind-mind
ott laknak. Amikor rájuk gondolsz, akkor kicsit libabőrös leszel, mert
eszedbe jutnak az emlékek, a szép pillanatok, amiket együtt töltöttetek –
magyarázta Tündérbogyó. Ekkor nemcsak
szomorú leszel, hogy nincs veled az, aki hiányzik, hanem vidám is, mert
jó ezekre az emlékekre visszagondolni.
Hálás leszel azért, hogy olyan
sok jó dologban volt részetek.
Tapasztaltad-e már ,hogy ami könnyű
erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra,az nem igazi értéke
sorsodnak,mert már tudod.Átélted.Nem tanulsz újat belőle.Hajlandó vagy
már elfogadni,hogy ami nehéz,fájdalmas erőfeszítést kíván,egyedül attól
nőnek lelki izmaid?
Igen - mondtam a kis hercegnek -, akár egy
házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi
őket, az láthatatlan.
Az ember gyökerei nem a földben vannak, hanem fönt, az égben!
A remény a legerősebb gyökér. És az, hogy valamit még tenned kell
magaddal, másokkal! Ha hív egy belső hang: Állj föl! Szükségem van rád!
Sok embert megmentett a szeretet. És az,
ha fölismerte élete értelmét. Az ilyen a viharban állva marad.
Vagy
elesik ugyan, de föláll!
Biztos, hogy föláll, mert tartják fölülről a
gyökerei!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
