A megbocsátás szívből jön.
Tedd meg saját magadért.
Ez az egyetlen
ellenszere annak a méregnek, amit hagytál magadban keringeni.
Vannak olyan emberek, akik a megjelenésükkel változtatják meg az életünket, mások pedig a távozásukkal.
Van egyfajta áldozat és szolgálat a szerelemben, amely több és igazibb,
mint a vallomás és rablás, több, mint a "Csak-Téged-és-örökké" - (...),
van egyfajta szerelem, mely nem elvenni akar, hanem megóvni, nem bántani
akar, hanem megmenteni, s talán csak ez az igazi, s őszinte.
Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel:
"Mennyit örültem az elmúlt héten?"- sokszor riasztó eredményhez juthatna.
Akik apró érzékenykedésnél könnyen tudnak sírni, azok valami nagy fájdalomnál nem tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Akármilyen helyzetben vagy is, akármilyen leküzdhetetlennek látszanak is
a nehézségeid, mindig valami nagyszerű felé tartasz. Mindig.
Amikor veszteség ér bennünket, nem az visz előre, ha visszaszerezzük,
ami egyszer a miénk volt.
Jobb kihasználni a hatalmas megüresedett
teret, és valami újjal megtölteni.
Ne kapj hisztériás rohamot, ha életed hajója néha megbillen egy
markánsabb hullámtörésen.
Már százszor megijedtél, hogy elsüllyed, és
még mindig a nagy vízen hajózol.
Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a
kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha
mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni.
Ha mindig a biztonságos
játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg,
amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt.
Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett
életre vágyunk.
Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová.
Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb
kétségbeesést, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes
begyógyulni, és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.
A harag hatalmas bőrönd, cipelni kell, folyik rólad a víz, bármerre
mész, elszívja az életerődet, visszafogja a lendületedet, feltöri a
kezedet, szívedet, értelmetlenné teszi utadat.
Az a méla undor, ami a másik iránt benned van, rengeteg pozitív élménytől foszt meg.
Nem igaz?
Mennyivel könnyebb kiengesztelődve, szabadon kitárni a szárnyaidat és repülni!
Az a méla undor, ami a másik iránt benned van, rengeteg pozitív élménytől foszt meg.
Nem igaz?
Mennyivel könnyebb kiengesztelődve, szabadon kitárni a szárnyaidat és repülni!
Ha a szíved azt mondja: "Erre!" és az eszed azt mondja: "Arra!" - kövesd
a szíved szavát! Menj erre!
De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy.
Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
A pozitív gondolkodás fogalma eredetileg egy ősi buddhista hagyomány
nyomán jött létre. Fönnmaradt egy legenda, miszerint Buddha és a
tanítványai néztek egy döglött kutyát. Mester, nézd, a halál, a bomló
hús, a rothadó tetem milyen rettenetesen visszataszító! Milyen undorító,
ha csak az marad meg egy lényből, ami belőle a test! - mondták a
tanítványok. Buddha odanézett, és azt mondta, hogy igen, de milyen szép
fehér foga van! Ez a pozitív gondolkodás alaptörténete. Innen nőtt ki.
Vagyis nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a
bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el
ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami
pozitív, akkor azt is vegyük észre.
Az emberek nem tudják, milyen fontos lenne időnként önmagunkkal lenni.
Azt meg végképp nem, hogy másokban az ilyen csendes órákat tiszteletben
kell tartani.
Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy.
Az olyan helyzetekben, amikor mélyponton vagyunk, megjelenik a félelem.
Félünk, szorongunk, néha rettegünk.
Ezt nem nagyon kerülhetjük el. (...)
Nemegyszer a félelem az egyetlen ösztönző erő, ami kilendít bennünket
abból az állapotból, amiből addig nem tudunk kikerülni, mert hatékony
cselekvésre indít, és egyszer csak valahonnan megérkezik hozzá az erő
is.
Haszontalanságokat ne gyűjts soha! Bélyeget, gyufaskatulyát, pénzt,
vagyont. Csak a szépet gyűjtsed meg magadban.
A szépet, amit a szemeddel
láthatsz, füleddel hallhatsz, orroddal érzékelhetsz, és ujjaid hegyével
megtapinthatsz.
Meg amit gondolsz olyankor, azokat gyűjtsed!
Nehéz elengedni a dolgokat.
Még akkor is, ha az, amit el kéne engedni, csupa tövis.
Talán éppen azt a legnehezebb.
Minden reggel, amikor úgynevezett "új napra" ébredek, kedvem lenne újra lehunyni a szemem és nem fölkelni az ágyból. De muszáj.
Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb
kétségbeesést, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes
begyógyulni, és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.
Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!
"Boldogok, akik sírnak!" - mondja Jézus, s ezt az ellentmondó
kijelentést csak nagyon kevesen értjük meg. A kudarc és a vereség a
legnagyobb tanítómestere annak, akinek "van Csillaga és hisz a Hitben!"
Állj föl, ha a padlón vagy! Ne mondd, hogy nem tudsz! Valaha tudtad,
amikor kisbaba voltál. Tudtad, pedig százszor estél el, százszor ütötted
meg magad, és sem az izmaid, sem a csontjaid nem voltak még alkalmasak a
fölállásra. Remegtél, inogtál, olyan
gyenge voltál. És mégis fölálltál! Soha nem álltál még, a fejed is
túlsúlyos volt hozzá, és mégis! Életedben először fölálltál! Mert
sejtetted, hitted, sőt, bizonyos voltál benne, hogy te tudsz állni, bár
sohasem próbáltad még.
Ezt
az előrevételezett tudást nevezzük hitnek. És ma azért állsz, mész,
futsz, rohansz, mert valaha sokszor elestél, rengetegszer megütötted
magad, és ott lettél erős és legyőzhetetlen, ahol sokszor vesztettél.
Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig
adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy...
Csak nem "biztonságban élni".
Mindig várni vihart és a tűzvészt. S ha
beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni.
Nyugodtan mondani: "itt van". S oltani és védekezni.
Minél több haragot cipelsz a szívedben a múlttal kapcsolatban, annál kevesebb hely marad a jelen szeretete számára.
A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére.
Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...)
Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen.
A lényeg. hogy akármi jön, az embernek ki kell hoznia belőle a
legjobbat, nevetve átvészelni, mosolyogni a vihar közepén.
És ebben az a
legjobb, hogy ha ezt mindig meg tudjuk csinálni, akkor a rossz dolgok
nem lesznek olyan rosszak, mint vártuk, viszont a jók még annál is
jobbak lesznek, mint amit kívántunk.
Ha az embert nagy sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat.
Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni.
És ebbe vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.
Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? (...) Ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben.
Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz.
Ne rágódj azon, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje
tetejére állt az egész életed.
Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az
élet fejjel lefelé?
Aki nem lépett rá a felismerés útjára, az a szenvedéseiből tanul. Amikor
már elege lesz a szenvedésből, akkor felismeri, hogy mit kell tennie
ahhoz, hogy szenvedései véget érjenek.
Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne,
és mégsem történik meg.
Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is
veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja
az egész életünket.
Másoktól várni a boldogságunkat éppoly ostobaság, mintha másoktól
várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk
szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
Bármilyen félelmet legyőzhetsz, ha ezt az elmédben elhatározod.
Emlékezz arra, hogy a félelem sehol máshol nem létezik, csak az agyban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
