A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.
Sérelmünktől nem könnyű szabadulni, mert ezer érzékeny idegszállal van
belenőve a lelkünkbe.
Ha húzták már fogadat, tudod, miről beszélek:
akármilyen fájós az a fog - a tiéd!
Nem szívesen adod.
Az elengedés sok mindent eszünkbe juttat – elengedni
tárgyakat,akadályozó hiedelmeket, régi mintákat, emlékeket, sérelmeket,
személyeket.
A mindennapi boldogsághoz és jóléthez vezető út nagyon fontos része az elengedés művészetének gyakorlása.
A mindennapi boldogsághoz és jóléthez vezető út nagyon fontos része az elengedés művészetének gyakorlása.
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb
kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban.
Hiszek abban,
hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul.
Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a
holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.
A gyermek csodálkozó szemmel nézi a világot.
Lenyűgözi, elvarázsolja
minden. A legapróbb dolognak is gyöngyöző kacajjal örül, mert számára az
élet végeérhetetlen felfedezések sora. Nincs már meg benned az az
ámulat, amellyel gyermekkorodban láttad a világot?
– A jó, ha útjára engeded, mindig legyőzi a rosszat
– Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded.
Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása…
Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok…
– Mondta mély dörmögő hangon az öreg, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded.
Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a fényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása…
Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok…
Minden csoda a tiéd lehet, a legmerészebb álmaidat is megépítheted – de
lassan. Téglánként.
Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó
szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál
látni kell a házat!
Ez a hit.
Ne hagyd, hogy az emberek átgázoljanak rajtad!
Ez a te életed. Ha kell
valami, merj lépni, és kapd el, mert senki nem fogja tálcán eléd hozni
azt, amire vágysz.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz,
nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg
a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné
válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl
közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai
vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az
ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni
róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe,
egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy
közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a
titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
- Arra gondoltam... te és én... talán elmehetnénk valahová... együtt. Mostanában. Ma. Most azonnal. Gyere velem, Hanna!
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.
- Nem, én... nem hiszem, hogy ez lehetséges.
- Miért nem?
- Mert azt hiszem, ha mi együtt elmegyünk valahová, attól félek, egy nap, talán nem ma, nem is holnap, de egy nap hirtelen... sírni kezdenék... olyan nagyon, hogy semmi és senki nem állítana meg. És a könnyek megtöltenék a szobát, és én nem kapnék levegőt, magammal rántanálak, és mindketten megfulladnánk.
- Megtanulok úszni, Hanna. Esküszöm, megtanulok úszni.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, amelyek
soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Nincs egyetlen negatív tulajdonságunk sem, amelyet végleg
legyőzhetnénk. "A bölcs - mondja az angyal -, kard élén él." Vagyis
örökké óvatos önmagával szemben.
Magasból lehet nagyot bukni.
Az a dolog, amit a legnehezebb megtenned, ami a legnagyobb ellenállást váltja ki belőled, egy előtted álló újabb lecke.
Soha nem ítélhetjük meg mások életét.
Mindenki csak a maga fájdalmait és
lemondásait ismeri.
Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne
gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
