Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.
Mindenki életében van egy fordulópont.
Egy olyan éles, tiszta pillanat,
amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes
bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már
sosem lesz olyan, mint addig volt.
Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak
is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az
ember: az ütést is meg a simogatást is.
Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember
állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derűs érzések
bontakoznak ki.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és
látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged.
Mert most két napkeltét
látok. Az egyiket az ég alján, a másikat itt, velem szemben, mellettem.
Az egyik egy új napot hoz, a másik egy új életet.
Bennem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
