Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.
Mindenki életében van egy fordulópont.
Egy olyan éles, tiszta pillanat,
amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes
bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már
sosem lesz olyan, mint addig volt.
Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak
is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az
ember: az ütést is meg a simogatást is.
Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember
állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derűs érzések
bontakoznak ki.
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és
látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged.
Mert most két napkeltét
látok. Az egyiket az ég alján, a másikat itt, velem szemben, mellettem.
Az egyik egy új napot hoz, a másik egy új életet.
Bennem.
Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak
is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az
ember: az ütést is meg a simogatást is.
Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.
Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a
napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.
Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is
élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára
gondol, hanem másokra is.
Ez a legtöbb. A vidám szív. A laza lelki tartás.
Az embernek az a
legfőbb bölcsessége, hogy nem aggodalmaskodik, mert tudja, hogy
mindennek oka van, és erejét olyan világból kapja, ahol nincs aggodalom.
Minden napot fejezz be úgy, hogy te mindent megtettél.
Tanulj belőle, de zárd is le.
Holnap új nap kezdődik.
Holnap új nap kezdődik.
Szerinted már ki kellett volna nyílnod?
Próbálj csak kinyitni egy
virágot, mielőtt az készen áll rá. Összenyomod, összetörik, és meghal.
Nem nyílunk ki a saját időnk előtt.
Amikor az ember elkezd gondolkodni, mielőtt meghoz egy fontos döntést,
rendszerint letesz a tervéről: nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyünk
bizonyos lépéseket.
Napról napra, lépcsőről lépcsőre megyek majd tovább ezen a különös
úton... felfelé, vagy lefelé vezet ez a lépcső? Ezt nem tudom. De nem
állok meg.
Ha bírálat ér, ne azzal foglalkozz először, hogy fáj, hanem azzal, hogy
szeretetből kaptad-e.
Ha nem, felejtsd el.
De ha igen, vizsgáld meg
magad, alaposan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
