Nézem testemen a sebet: fáj.
Ez most jó, élek.
Türelmesen hordozom magamon a sérülést,
a természet begyógyítja majd,
és a fájdalom megszűnik.
Szervezetem akaratomtól függetlenül teszi a dolgát,
halad tovább.
A lelket ért sebre sehol a világon nincs gyógyír,
csak önmagunkban teremhet meg orvossága.
Ne várjunk kívülről felcsert,
nekünk kell a műtétet elvégeznünk!
És a gyógyulást igenis akarni kell,
különben életünk végéig cipelhetjük sebtől vérző lelkünket.
Tegyük, ami a dolgunk, haladjunk tovább.
Ez most jó, élek.
Türelmesen hordozom magamon a sérülést,
a természet begyógyítja majd,
és a fájdalom megszűnik.
Szervezetem akaratomtól függetlenül teszi a dolgát,
halad tovább.
A lelket ért sebre sehol a világon nincs gyógyír,
csak önmagunkban teremhet meg orvossága.
Ne várjunk kívülről felcsert,
nekünk kell a műtétet elvégeznünk!
És a gyógyulást igenis akarni kell,
különben életünk végéig cipelhetjük sebtől vérző lelkünket.
Tegyük, ami a dolgunk, haladjunk tovább.
