Tudod...

Tudod arra gondoltam..
hogy valakit elfelejthetünk..és élhetünk a jelennek és a jövőnek..de az emléke örökre a szívünkbe vésődik. Próbálunk nem gondolni rá, de fogva tartja lelkünket..Szabadulnánk..de az emléke nem ereszt, fogva tart..és valahol jól is van ez így..Hisz mit érne az élet, emlékek nélkül?