"Itt vagyok,
mint egy százszor elhajított kő,
mit eldobott
minden kéz, látod, áldás nem követ,
és hallgatok,
ahogy hallgatni kő se tud,
csak az ember...

De itt vagyok,
és az égen, ha megvakulnak mind
a csillagok,
az éjben majd én gyújtok tüzet,
és itt leszek,
hogy érezd így nem szeret, csak az ember! "