Azt hittem szeretlek,amikor még csak a vágyaimból szőtt ábrándkép voltál.Most viszont te vagy a test,amelyben a lelkem él és lélegzik.Szenvedek mindentől, ami magához tartozik,és nem lehet az enyém.Szenvedek, hogy nem csak belőlem és csak értem él.Úgy szívom magamba az ön bájos gondolatait, elegáns bátorságát, büszke szellemét, mint a bőre illatát.Amikor beszél, mintha lelke szólna az ajkain,és halálosan kívánom,hogy egy csókba rájuk tapadjak.A lelke, mint illatszer lengi be a szépségét.
