Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt.
Pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük,
egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat,
élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat és nem éreztették velünk,
hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek,
a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.
És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről
- melyek oly élénken élnek emlékeinkben.
Melyeket szívünk mélyén őrzünk.
Az élet most is szép - csak immár más világban élünk.
És felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket.
És elmosolyodunk - mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
Pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük,
egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat,
élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat és nem éreztették velünk,
hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek,
a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek.
És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről
- melyek oly élénken élnek emlékeinkben.
Melyeket szívünk mélyén őrzünk.
Az élet most is szép - csak immár más világban élünk.
És felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket.
És elmosolyodunk - mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
