A szerelemről most azt gondolom: -Hogy mihelyt az ember a bensőségnek, meghittségnek eddig a stádiumáig jutott el...mihelyt valakivel úgy tud beszélni,mintha saját magával beszélne...nem is mintha saját anyjával volna együtt,hanem anyjáról képzelt ideáljával... -szóval lélek és lélek között semmi idegenség,semmi akadály,hamisság, alakoskodás...mikor nincs szükség ravaszkodásra: -mert szív szívhez szól...szívtől szívig egyenes az út: ez éppen,a legtisztább szerelem!
