Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen.
De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir.
Mindent kitölt. Ő életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért
szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe
jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben
először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban
szeretek.
