Nagy István Attila - Minden ablak

Egyedül úszom az éjszakában -
alattam, fölöttem a csillagok -,
téged kereslek a világegyetem
eltakart zugaiban.
De magába zárt
a féltékeny kozmosz,
szemedet csillagnak akarja,
hajad új Tejútként ragyog,
fogsorod csillagképpé változott.
Hajnalban kitárok
minden ablakot:
fényeddel megtelik
a szívem.

Egri Szilvia - Ismerni valakit

Mikor mondhatod el valakiről teljes bizonyossággal azt, hogy igazán ismered? Hány nap, hónap vagy év, hány közös élmény, mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudd: ismered a másikat? Néha, mint egy lassított felvételen, látod őt, kívül-belül: amit érez, amit gondol, ami az ő valója, s már a szavak sem fontosak... Hányszor csodálkozol rá, hányszor találsz benne újabb és újabb meglepetéseket, melyek után már nem jöhet következő...? Hányszor kell végigsétálnod vele a pokol tornácán, szorosan fogva a kezét, s adni erődből, míg csak teheted, s hányszor kell szárnyalnotok együtt, közösen, tudva azt, hogy ha elkövetkezik is a zuhanás, már tudjátok, hogy egymásból hogyan nyerhettek erőt...
Ismerni – és szeretni, vagy ismerni - mégis szeretni...

kaktusz.

Tudod arra gondoltam,
kis karcolás is nagy riadalmat okozhat,
ha hirtelen vérezni kezd nagyon,
a testnek a fájdalma
legtöbbször orvosolható,
de a léleknek a vérző kínját
a maga valójában senki nem látja,
nem hogy gyógyítani tudná,
pedig, ha a lélek vérzik,
az biztos,
nem csak kis karcolást takar,
látni nem látni,
elbeszélni se lehet egykönnyen,
hiszen olyan szó nincsen,
amelyik a lélek fájdalmáig elér,
pedig jó lenne néha
szavakkal könnyíteni terhén,
de ehhez különleges fájdalom,
vagy inkább különleges érzék kell,
hűen elbeszélni,
talán csak a zene, a költészet,
vagy a színek nyelvén lehet,
ha sikerül, az segíthet,
de az is lehet,
az is csak csöppnyi balzsam
a lélek megnyugtatására,
mint a kínzó fájdalomtól ordítani,
vagy csak annyival többet,
amennyivel megfogalmazni,
formába önteni tovább tart,
sokáig az se segít,
könnyebbséget csak ideig-óráig adhat,
hogy azután, mint a láz, a csillapított
újra, újult erővel támadjon,
a lélek vérző sebeit bekötni nem lehet,
se a fájdalmát csillapítani tablettával,
csupán csak egy lehetőség van,
lassan, türelmesen
a fájást kisimogatni belőle,
olyan bravúr ez,
amilyen bravúrra egyedül
az együtt érző szeretet képes.

Juhász Gyula

Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.
Ez voltam én. Valaki, aki készül,
Valaki, aki árván erre tévedt
S akinek útja végtelenbe mélyül...

Fodor Ákos

Viszonyunk csonka,
míg - ha csak lélekben is -
búcsút nem vettünk.

Schäffer Erzsébet

Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? – néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk.

Müller Péter

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.