"A sorsunk kiszámíthatatlan. Sosem tudhatod biztosan, hogy ki vagy valójában. Bármelyik pillanatban fenekestül felfordulhat az életed."
Nana
Bejegyezte:
Angyalka
Azt hiszem, túl nehéz teher nyomja a vállát. Hadd vegyem át a felét. Ne akarjon mindent kézben tartani, mert ha egyszer tényleg erre lesz majd szükség, arra eszmél majd, hogy már mindkettő tele van.
Nagy István Attila:Türelem
Bejegyezte:
Angyalka
Dobál a fájdalom,
s attól félek, elmerülök,
mielőtt még arcodra találok.
Mert semmi se fontosabb,
mint megállni előtted,
s várni: rám ragyog
a tekinteted.
Hát, ne bosszankodj,
ha olykor nem az vagyok,
akinek látni szeretnél.
s attól félek, elmerülök,
mielőtt még arcodra találok.
Mert semmi se fontosabb,
mint megállni előtted,
s várni: rám ragyog
a tekinteted.
Hát, ne bosszankodj,
ha olykor nem az vagyok,
akinek látni szeretnél.
Paulo Coelho
Bejegyezte:
Angyalka
Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Ő életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek.
Kovács Erika
Bejegyezte:
Angyalka
ma...
valahogy
mindent túlharsog a szenvedély
és járatlan utakon
kószál képzeletem...
szememben
egy ártatlan könnycsepp
menedéket keres...(...)
miközben az idő
ráncokra írja
meséit az arcomon...
ábránd esik az ablaküvegre
a pillanat kicsúszik kezemből
könnycsepp befejezi útját
majd méltóságot nyit rám
egy másik pillanat...
...
(öleld át gyengeségeim...)
valahogy
mindent túlharsog a szenvedély
és járatlan utakon
kószál képzeletem...
szememben
egy ártatlan könnycsepp
menedéket keres...(...)
miközben az idő
ráncokra írja
meséit az arcomon...
ábránd esik az ablaküvegre
a pillanat kicsúszik kezemből
könnycsepp befejezi útját
majd méltóságot nyit rám
egy másik pillanat...
...
(öleld át gyengeségeim...)
Elorina Nihil
Bejegyezte:
Angyalka
Nekem te ne mondd,
Hogy tudod mi a fájdalom!
Nekem te ne mondd,
Hogy szálltál már szárnyakon!
Nekem te ne mondd,
Hogy élhetek nélküled.
S hogy álmaid sose kérik bérüket...
Tudod, az öreg lelkek Mindig szomorúak,
És tele vannak ősi titkokkal, amik nyomják őket...
És az én lelkem öreg, nagyon öreg már...
Hogy tudod mi a fájdalom!
Nekem te ne mondd,
Hogy szálltál már szárnyakon!
Nekem te ne mondd,
Hogy élhetek nélküled.
S hogy álmaid sose kérik bérüket...
Tudod, az öreg lelkek Mindig szomorúak,
És tele vannak ősi titkokkal, amik nyomják őket...
És az én lelkem öreg, nagyon öreg már...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







