Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti..., mert szeretem.
Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.
Ismerd be, hogy vannak negatív
gondolataid, fedezd fel, honnan kerültek elő és miért, aztán - hatalmas
adag megbocsátással és lelkierővel - bocsásd el őket.
Megnyílni, és bízni abban, hogy olyannak fogadsz el, amilyen vagyok. nem játszani az erőset azért, hogy szeress. Ha erősnek mutatom magam, sosem fogom megtudni, tudnál-e szeretni olyannak, amilyen vagyok: sebezhetőnek, gyengének, esendőnek.
Ha
tehetném, minden régi sebed begyógyítanám.
Lecsókolnám ajkadról a
félelmet és remegést.
De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél
szív itt bennem kiegészít benned valamit.
Gyűlöleteddel
a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast,
gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg,
de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod.
Amire hangolod magad, azt az 'adást' veszed, és a hangoltságod
megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban
van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
