Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha
mindenben hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat
szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén,
s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat.
Gárdonyi Géza
Bejegyezte:
Angyalka
A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére.
Ha nem
vágyakozna, nem térne vissza. (...)
Az ember is csak egy helyen van
otthon, másutt mindenütt idegen.
Daniel Glattauer
Bejegyezte:
Angyalka
Összeköt bennünket a szerelem.
Egymáshoz forraszt az örökkévalóság.
Te
vagy az én fényem, én a te árnyékod.
Már egyikünk sem létezhet a másik
nélkül.
Gary Chapman
Bejegyezte:
Angyalka
Ha a szeretetünk (...) mind szavakban, mind tettekben megnyilvánul, akkor mindent megtettünk, amit egy másik emberért tehetünk.
Hioszi Tatiosz
Bejegyezte:
Angyalka
Amit rólad gondolnak, azzal semmi dolgod, ha meg akarod
őrizni lelked békéjét.
Márai Sándor
Bejegyezte:
Angyalka
Ne kergesd el a szomorúságot.Oktalanul jön,talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől.S mégis: a szomorúság megszépíti az életet…
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







