Szeretlek.
A szó csendbe fúl,
Mohón, telhetetlenül falja be az üres szoba,
S egyre a következő forró vallomásra
feni a fogát.
Nincs több.
Csak lélegzetvételed hallani.
Nézlek. Nézel.
Szemed ősi nyelven beszél.
Engedd most, hadd fonjalak körül
ezer ágammal!
Hadd fakadjanak bőrödből
hófehér virágaim!
Vágyam remegve nyújtózik feléd -
érzed, kedves?
Forrón lüktet már a fagyos szoba.
Csak a sóhaj tiszta beszéd.