Születésed nem hiába való, Istennek terve volt veled. S
midőn tested és lelked masszáját gyúrta, a másik asztalon alakult egy másik
ember is.

Amikor a mosolyt kaptad, ő nevetett fel előbb, midőn pedig a
fájdalmat, ő ordított fel először. Eközben morzsáid az ő masszájába hulltak.

Lényed vele lesz csak tökéletes. Rátalálsz majd valakire,
akinek gondolatait te fogod uralni. Aki mosolyodban fogja megtalálni a Napsütés
melegét. Valakit, aki érti a ritmust, mit szíved dobol el, s ismeri a dalt, mit
a lelked szele jár érzéseid húrján.

Lesz valaki, aki nem morzsolódik le az úton, aki segít,
hogyha félsz, aki nem engedi el a kezed. Valaki, aki miattad nem adja fel.

S ezt sosem szabad elfelejtened...