Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij


Ha felállsz a helyedről,elhaladsz mellettem,téged nézlek, téged figyellek;ha átsuhog a szobán a ruhád,majd elakad a szívem,ha kimégy a szobából,minden szavadat felidézem,még a hangodat is, ahogy mondtad; ezen az éjszakán pedig semmire sem gondoltam, egyre azt hallgattam,hogyan lélegzel álmodban,és hogyan fordultál meg kétszer is...