A hitéért irigylem.Ha azt mondanám neki,hogy irigylésre méltó a hite, megrázná a fejét, s azt felelné,hogy nem hitről van szó. Világnézetről,életérzésről,meggyőződésről.Mindegy,minek nevezi.Jó volna, ha bennem is volna belőle...Tartalmat adna, értelmet mindennek, még a veszélyek vállalásának is.Ahogy neki.Nem tudom,melyikünk az egészséges ember.Talán én vagyok a beteg.Ki lehet-e gyógyulni az én semmibensem-hivésemből? Lehet-e még egyszer talpra állni,levetni a kérdőjeles szemüveget,és úgy fogadni mindent, ahogy jön,amilyennek látszik,nem morfondírozni rajta, hogy mi rejlik mögötte?
Jó volna még egyszer...
