S mikor már nagyon
nem bírom nélküled
felveszem elárvult kesztyűdet
és csüggő szárnyaiba
ujjaid nyomába
préselem egy ölelésre
nyirkos kezem.
Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?
Sokszor azért nem tudjuk élvezni a jót, mert
félünk, hogy bekövetkezhet valami rossz.
Arra figyelj, amid van, ne
arra, amid nincs.
A fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.
Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában
zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó
beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt
mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell
táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell
találnod, mindig!
Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak
rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra
átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem
ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem
remeg.
Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk.
A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.
A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.
Légy türelmes. A dolgok akkor következnek be, amikor az tökéletes és megfelelő, és csak Isten tudja, mi a megfelelő és tökéletes a te számodra.
Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon
szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek
a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői
voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket,
lenyűgöznek. Szép kincsek.
De a legszebb kincs nem a szemem előtt van.
Nem vitrinben. A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem
legértékesebb, legszebb része. A szívemben. Ott őrzöm. Őrizlek. Téged.
Kincseket mutatnak... felbecsülhetetlen értékű tárgyakat. Nagyon
szépek. A történelem darabjai, a múlt felidézői. Elképzelem, amikor ezek
a tárgyak nem vitrinben álltak, hanem a hétköznapi élet kiegészítői
voltak. Ma pedig felbecsülhetetlen értékű kincsek. Nézem őket,
lenyűgöznek. Szép kincsek. De a legszebb kincs nem a szemem előtt van.
Nem vitrinben.
A legszebb, legdrágább kincs a szívemben van. Életem
legértékesebb, legszebb része. A szívemben.
Ott őrzöm
Őrizlek. Téged.
Amíg tanulunk és fejlődünk, csak olyan
döntéseket hozhatunk, melyek közelebb visznek egy jobb sorshoz.
Minden,
amit múltban tettünk, azzá a bölcsebb, erősebb, jobb emberré tett
minket, akik most vagyunk.
Minden emberben benne van az isteni szikra
A
lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után.
Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden
fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől.
(...)
A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az
életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat.
Csak ez számít, semmi más.
A fény harcosát semmi nem ingatja meg a hitében.
És továbbra is biztatja embertársait, mert ezáltal önmagát is ösztönzi.
Ha képes vagy várni, akkor ígérem, minden eljön. Egyszerűen csak várj velem, és aztán minden jön magától. De ne siess, és ne kérdezz a titkokról, mert amikor kész vagy rá, azok úgyis feltárulkoznak előtted. Azok mindig feltárulkoznak. Valójában ez így nem is pontos. Amikor készen állsz, hirtelen te magad rájössz, hogy ezek a titkok mindig is nyitva álltak előtted.
Amikor készen állsz, hirtelen felismered, hogy minden, amit eddig megpróbáltál elérni, már eleve ott volt veled, benned. Mindig is ott volt, mindig is így volt.
A mester csupán egy katalizátor: csak ül, csendben, nyugodtan, nem csinál semmit.
A tavasz eljön, és a fű nő magától...
Figyelj a jelenre! Figyelj magadra! Figyelj másokra!
A nagy dolgok
észrevétlenül lépnek az életedbe!
Ne várd a csodát, ha nem úgy élsz,
hogy minden pillanatodban a csoda lehetősége rejlik.
A legszebb kilátás szívem ablakából nyílik, amelyen keresztül látom egy
csodás tó végtelenségét, az alattunk tovatűnő folyó erejét, egy szelíden
nyíló rózsa pirosát, egy csodás vers megható sorait... a világ végtelen
szépségét.
Téged.
Nem tudunk valamennyien nagy dolgokat véghezvinni, de meg tudunk tenni apró dolgokat nagy szeretettel.
Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk.
Az
ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S
van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött
magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll,
hogy élünk. Mégis élünk.
És süt reánk a nap.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
