Alessandro Baricco

Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet.

Stephen King

Azután már csak a fájdalom maradt. Betöltötte a világot.

Anselm Grün: Minden napunk út a boldogsághoz

Bármilyen messzire elmehetünk a boldogság keresésében, a távolban nem fogjuk megtalálni. Nem fogjuk meglelni sem más embereknél, sem a hivatásunkban, sem a sikerben, sem a gazdagságban. A boldogság titka saját szívünkben rejtőzik.
Sokan várják a nagy boldogságot. Csalódnak, ha nem jön el. A „nagy boldogság” keresése közben viszont nem ismerik fel az életük útján kínálkozó kis örömöket.
Fogadd el a mindennapok megszokottságát! Bízz benne, hogy ott leled meg mindazt, amire szükséged van. Ne keress folyton érdekes újdonságokat, hanem vedd észre azt, ami van! Csodálkozz rá a jelen pillanatra. Vedd észre mindazt, ami körülvesz, hiszen ez alkotja életed valóság-magvát. Egyszer talán megsejted, hogy a hétköznapok vezetnek el a valósághoz. Ha pedig érintkezésbe kerülsz a valósággal, akkor megtalálod az emberi létezés titkát. Ha a hétköznapok az Istennel való találkozás helyévé válnak számodra, akkor átalakulnak. Ha minden cselekedetedre odafigyelsz, felfedezed életedben a Lélek finom fuvallatát. A Lélek ajándéka, ha teljesen jelen vagy, ha megleled az összhangot önmagaddal, az eseményekkel és dolgokkal. Ezt a figyelmet azonban nem pusztán ajándékba kapjuk, hanem naponta gyakorolnunk kell, hogy el ne veszítsük.
Bátran állj bele az élet sodrásába! Az élet mindenütt jelen van. Körülvesz minket, csak meg kell nyílnunk előtte. El kell fogadnunk az életet, hiszen már itt van! Érezzük át mélyen és élvezzük minden percét: ez az életöröm. Tanuld meg a létezés művészetét, a pillanat átélését. Próbáld csak meg, hogy tudatosan lassabban mégy, amikor a munkahelyeden egyik irodaajtótól a másikhoz akarsz eljutni. Próbálj meg séta közben tudatosan érzékelni minden lépést, észlelni, ahogyan megérinted a talajt, és ahogy megint elszakadsz tőle. Próbáld meg, hogy lassan és figyelmesen veszed kezedbe a csészédet. Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted…

Fodor Ákos

rajtam úgy segíts:

gondjaimból részt ne végy,

csak tudd, hogy vannak.

idő

"Közhely, hogy az idő mindent megváltoztat, de talán mégis
van benne valami igazság. gondoljunk csak bele: igaz, nagyon sok
türelem kell hozzá, de ha várunk, a kezünkbe adhatja, amit korábban
nyújtózkodva sem értünk el, elvihet oda, ahova eljutni lehetetlennek
tűnt, és elénk sodorhatja azt is, akit szerettünk... "

"A semmiből kerültél utamba, mint nyári zápor, ami lemossa könnyeim és mosolyra derít. Szeretnék nap, mint nap elázni ebben az esőben!"

Hioszi Tatiosz

"Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás."

Laurell Kaye Hamilton

"Vannak idők, amikor önmagadat sokkal nehezebb az uralmad alatt tartani, mint bármely más földi dolgot."

Szabó T. Anna: Akkor

Van perc, amiért mindent odaadnál.


Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.


Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:


szeretni jó.

Kerekes László: Vágyvers

Legyek tüzes nap, ha fázol.
Útjelző, ha tétovázol,
Legyek felhő, mely eltakar,
Ha világ sokat akar…

Legyek a föld, melyre könnyed
Hullajtod, ha most úgy könnyebb…
Legyek hang, melyet kiejthetsz
Holdas éjjen elrejthetsz…

Legyek álmod, és megfejthetsz
Legyek rózsa, és szerethetsz
Legyek az út, és elviszlek
Legyél igaz, és elhiszlek…

Mécs László

"Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak."

Laurell Kaye Hamilton

Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.

Márai Sándor

Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj szándék, vagy törvény, isteni, világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj.

Emily Bronte

Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt.

Christopher Moore

Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá.

Vavyan Fable

Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván.

Babits Mihály

Síkos a gyöngy, sebes a bánat,
mielőtt elvesztettelek
ó, édesem, sírok utánad.

Márai Sándor

Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bűnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sűrű most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tűnődöm és emlékezem.

B. Radó Lili

Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman,
azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen:
Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed
s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.

Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt,
(hogy csak szó, ami zsong, s ami megint megejtett,
hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted)

de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.

Johann Wolfgang von Goethe

Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! - Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.

Fodor Ákos

Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.

Charlie Chaplin

Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.

Paulo Coelho

Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.

Meg Cabot

Mikor jön el az én időm,
Hogy azt mondd,
Ha feléd megyek:

Eljött az időd...

Ünnep múltával
ellobbannak a gyertyák.
Ne csak ma szeress.

Áprily Lajos

Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...

Stephenie Meyer

Itt vagyok..., amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.

Carlos Ruiz Zafón

Nem volt erőm újra átérezni azt a megmagyarázhatatlan rettenetet, amelyet a hiánya és a tudat idézett elő bennem, hogy végérvényesen elveszítettem. Tudtam, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel később még visszatér hozzám, s hogy örökre emlékezni fogok az érintésére, a mozdulataira, a szavaira, amelyek nem hozzám tartoztak, és amelyekre valószínűleg nem is voltam méltó.

Ancsel Éva

Kiválasztottam a három, számomra legjelentősebb igét: "szeretni, szenvedni, tudni". Vajon léteznek-e egymás nélkül?

Stephen King

Ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.

Stephen King

Kihúzott minden eltelt napot vastag, fekete filctollával, és érezte, ennél rosszabbul nem is igen viszonyulhatna az élethez.

Kosztolányi Dezső

... a boldogság csak ilyen. Mindig valami rendkivüli szenvedés tövében
terem meg és éppoly rendkivüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen
elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték.
Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

odabent

most csend van... nagyon.
őrzöm magamat... a fény
is hadd pihenjen...

Georg Bernard Shaw

Ha nem lehetséges az, amit akarsz, akkor akard azt, ami lehetséges.

Paulo Coelho

Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.

Osho

"Hosszú korszakokon át, újra és újra elmondták már ezt... az összes vallásos ember ezt mondogatta: "Egyedül érkezünk ebbe a világba, és egyedül is távozunk." Minden összetartozás illúzió. Az összetartozás ideája azért jelenik meg bennünk, mert egyedül vagyunk, és ez fáj.
Mi az egyedüllétünket együttlétbe akarjuk fojtani...
Ezért olyan fontos nekünk a szerelem. Próbáld megérteni a dolog lényegét. Általában azt gondolod, azért szerettél bele valakibe, mert az illető gyönyörű. De ez nem így van. Az igazság az, hogy azért leszel szerelmes, mert képtelen vagy egyedül maradni.
Ezért menekülsz, ezért próbálsz valahogy kitérni önmagad elől.
Vannak, akik nem emberekbe, hanem a pénzbe szeretnek bele.
Ők a pénzt és a hatalmat kezdik hajkurászni, aztán politikus lesz belőlük. Ez is csak egyedülléted elkerülését szolgálja. Ha megfigyeled az embert, ha alaposan megfigyeled önmagad, meg fogsz lepődni - az ember minden tevékenységét visszavezetheted egyetlen egy kiindulóponthoz.
Ez pedig nem más, mint az egyedülléttől való félelem.
Minden más csupán kifogás.
Az igazi ok, hogy nagyon egyedül érzed magad."

"Holnap újabb kudarcba kezdek! "

kaktusz.

Tudod, mostanában sokszor gondolok arra, hogy minden tévedés. Hogy az ember kitalált egy házirendet magának, és azt mondja, hogy ez az igazgató, vagyis az Isten parancsa, aminek engedelmeskedni kell, mert aki ezt nem teszi, az elkárhozik.
Az ember, a tudatlan ember összekevert, elrontott mindent.
Már a születésnél elrontotta, már a fogamzásnál elrontotta.
Lehet, hogy nagy butaság, de azért elmondom, amire gondoltam.
Szóval már a gyerek megfoganásának is alacsony mércét állít az ember. Nem törekszik a tökéletességre, ahogy a nemesebb állatok azt megteszik.
Tudod arra gondoltam, hogy az ember önző, kizárólag önmagáért szaporodik, önmaga vágyainak a kielégítéséért, önmaga továbbéléséért, és nem az emberiségért.
Valamikor, még a kezdetekben azok születtek, akik az életre képesek voltak. Most az ember, aki azt gondolja, hogy Isten akarata szerint cselekszik, megmenti a nem életre való magzatot, és azt mondja, Isten parancsa, hogy szaporodjatok.
De Isten nem így akarhatta, ebbe előbb-utóbb belepusztul az ember.
Arra is sokszor gondoltam, hogy a magzatot megölni bűn, aztán meg arra is, hogy mennyi szerencsétlen ember van, aki megszületik, de akit senki nem akart.
Kinek jobb, aki megszületik, és nyomorultul éli az életet, mint aki senkinek se hiányzott, vagy ha nem is jön a világra?
Vagy máskor, máshol jobb időben, jobb helyen jön erre a világra?
De a legtöbbet az ember hazug törvényeivel, talán a szerelemnek ártott. Lehet, mert fél egyedül, mint a gyermek a sötétben, olyan szabályt hozott Isten nevében, hogy a szeretet bilincsével köti össze az embereket. A két ember közötti kapcsolatot olyanná tette, olyan szorossá tette rá a szeretet bilincsét, hogy nem hagyott helyt a szerelemnek. Az ember saját magát választás elé állította. Az egyik gyermeket meg kell ölni. Vagy a tisztességes, kiérdemelt szeretetet, vagy a szabadon szárnyaló, időt nem ismerő szerelmet.
Csak az ember arra nem gondolt, ha az egyiket megöli, abba a másik is belehal.

Szorítom,Szorítsd...

Szorítom kezemmel a kezedet erősen, nehogy kirántsd, mert lezuhansz.
Szorítsd a kezeddel erősen a kezemet, ne engedd, hogy kirántsam, mert lezuhanok.

József Attila: Imádság megfáradtaknak

Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szivünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, tornyok és ölő igék,
Most mégis, megfáradván
Dícséreteddel keresünk új erőt
S enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
Akarom.

Oravecz Imre

Csak akkor fogsz ismét szeretni, ha ugyanolyan megrázkódtatás ér, mint engem ért, mikor elveszítettelek, és a megrázkódtatás alázatossá tesz és fényében meglátod, amit most a gőg sötétjében nem látsz, meglátod, mennyit érek neked, és mennyit ér mindaz, amitől így megfosztod magad, csak várjak, legyek türelemmel, és én várok és türelemmel vagyok, mióta már, és nem akarom kézbe venni, amit nem vehetek kézbe, mert kézben van az, bár nem az enyémben és nem a tiédben, és kitartok magányom mellett, mint a remete, akinek nem terem gyümölcsöt az egyedüllét, de nincsen más választása, mint egy gyümölcstelenség, ám megrázkódtatásod csak nem akar bekövetkezni, és én egyre kevésbé bízom benne, nem mintha H.-nak nem volna igaza, lehet, hogy igaza van, csak hát érzem, mint múlik el megrázkódtatásom, és mint bura alatt a levegő, fogy el alázatom, és tudom, ha egyszer elfogy, rám is a gőg sötétje borul, és semmire se mégy alázatoddal, mert csak neked világít, nekem nem.

Zörög az ajtón a bűntudat

Zörög az ajtón a bűntudat

Nem felelsz
Kopog az eső az ablakon
Hiszek önmagamban vakon
Szeretsz
Lemossa a víz a világról
A sóhajtó éjszakát
Világosodik
Világosodik eső áztatta öntudatom
Dobolnak a cseppek
Cseppenként peregnek
Még mindig nem felelsz
Hívlak a felhők között
Ha magam nem ismerem
Ismerhetek mást?
Felhőkből csepegve kereslek
Könnyezik az ég
Könnyezem én is
Sírnak az angyalok s az Isten
Lemossa elkövetett
S nem létező bűneim
Lecsorognak testemről
Ömlik az égbolt
Tócsába gyűlik életem
Miért nem felelsz?
Talán nem vagy itt
Elválaszt minket az eső
Folyékony függönye
Ölelj meg egy pocsolyában
Felelsz?

Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük.

Kipling

"Ha meg tudod tartani a józanságodat, mikor körülötted mindenki elveszti a fejét...
Ha bízni tudsz magadban, mikor mindenki kételkedik Benned és mentséget találsz kételkedésükre...
Ha várni tudsz, s nem fáradsz bele a várakozásba...
Ha körül vagy véve hazugsággal és nem osztozol benne...
Ha gyűlölnek, holott nem adsz okot a gyűlöletre...
Ha nem akarsz sem túl jónak látszani, sem túl okosan beszélni...
Ha álmodni tudsz anélkül, hogy álmaid uralkodnának feletted...
Ha diadalt és balszerencsét egyformán elviselsz...
Ha elbírod azt, hogy az igazságot, amit hirdettél gazfickók kicsavarják - bolondok csapdájának...
Ha virrasztanod kell a romok felett, melyek egykor életed jelentették és beletörődve az újjáépítésbe fogsz...
Ha egy halomba tudod tudod vetni mindened, amid van és feltenni egy kockára: fej vagy írás...
Ha mindent elveszítve előlről tudsz kezdeni anélkül, hogy egy sóhajjal is siratnád mindazt, amit elvesztettél...
Ha kényszeríteni tudod szívedet, idegeidet arra, hogy szolgálatodra álljanak és kitartsanak, mikor nincs már Benned semmi, csak az akarat, mely azt mondja Neked;tarts ki mégis
Ha tudsz leereszkedni közönséges emberek közé, hogy nem veszted méltóságodat...
Ha királyokkal úgy tudsz bánni, hogy nem veszted el szokott modorodat...
Ha sem ellenség, sem szerető jóbarát nem tud megsebezni...
Ha mindenki számíthat Rád, de senki sem túlságosan...
Ha a megbocsáthatatlanul rohanó perceket ki tudod tölteni értékkel...

Tiéd a föld és minden gazdagsága - és ami ennél is több:
Ember vagy fiam!"

Márai Sándor: Arról, hogy mindennap tovább kell menned

S mert vándor vagy, mindennap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén, és bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismeréstől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi: "Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned, hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, mindennap, minden pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és mindennap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd eljutni utad végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.

Egyszer

Tudod arra gondoltam,
hogy valóban
egyszer el kellene menni.
Nagyon messzire.
Egyedül.
Hogy az ember megtudja,
mitől magányos.
Meg azt,
mennyire vágyik vissza.
Nem egy napig, nem kettő,
hanem addig,
míg az ember túlkerül
az első hasító fájdalmon.
Mikor már kezd csöndesedni,
akkor kellene megkérdezni,
önmagától megkérdezni,
akar-e visszamenni.
Vagy jó itt,
ahol legalább azt tudja,
miért is magányos.
Talán egyedül
nem is magányos az ember,
mert senki nem hagyja magára.
Mert nincs ki magára hagyja.
Megnyugtató.
Megnyugtató, hogy rájöttem,
nem muszáj végigcsinálni.
Hogy nem bűn nem végigcsinálni.
Hogy nem végigcsinálni
a szabad választás lehetősége.
Csak egy jól megfontolt lépés kell hozzá.
Kibírná mindenki.
Megszoknák.
Talán megsértődnének,
hogy saját akaratomból.
Csak a fájdalmat kell felvállalni.
Valamiért.
Ott már mások a szabályok.
Nem ember alkotta szabályok vannak.
Lépni egyet, aztán megtudni,
akarok-e visszajönni.

Szilágyi Domokos: Haragban

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

Kempis Tamás

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

William Shakespeare

A várakozás ott csal meg, ahol
Legtöbbet ígér; s akkor sikerül,
Mikor a remény csüggedésbe hül.

Laurell Kaye Hamilton

Azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is. Ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri az égről, amikre vágyom, akkor hazudik.