A csönd teljes szabadságot ad, hogy megértsem
azt a világot, amelyben minden működött, és megtaláljam azt a
pillanatot, amikor minden elromlott.
El akarlak érni
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.
túl a csillagokon
túl mindenen
mert nagyon szeretlek
Téged
túl minden emberi mértéken
túl Istenen
túl a végtelenen
túl a szerelmen
szeretlek
Téged.
Az ég mindennek bőven osztogat
örömet s bánatot.
De szívet, mely magától így gyötrődjék,
mint az enyém, még senki sem kapott.
örömet s bánatot.
De szívet, mely magától így gyötrődjék,
mint az enyém, még senki sem kapott.
A saját utamat kell járnom halálom órájáig,
ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem
válthatom valóra, csak a magamét.
Körülbelül 3-4 percet bírunk ki a mindenséggel való egység
- a szeretet - nélkül.
- a szeretet - nélkül.
Utána megfulladunk.
Ez a valóság.
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír.
Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a
megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza
akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért
mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell
megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.
Most minden nagyon fáj még.
Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen.
Az én utam mások szemében tükröződik, és ha meg akarom találni önmagam, akkor erre az iránytűre van szükségem.
Annyi
áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük:
sosincs késő.
Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget
magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta
ajándékok csomagjait.
Tégy mindennapos dolgokat különlegesen.
Légy
egészséges, reményteli és boldog!
Élj teljes életet ezen a földön, értsd
meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán!
S ne feledd
el, mindennap mennyire különleges vagy.
A
hegycsúcsra sokféle út vezet.
Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj.
Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért, hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik másik ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj.
A belső halál akkor kezdődik,
amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon.
Csak szeresd Istent egy picit jobban;
Csak gondolj magadra
Egy kicsivel kevesebbet.
És lásd,
Minden kimondhatatlan problémád
Megoldódott.
Csak gondolj magadra
Egy kicsivel kevesebbet.
És lásd,
Minden kimondhatatlan problémád
Megoldódott.
Van
a vihar. Amiről tudjuk, hogy létezik, ám mégsem készülünk rá.
Mert nem lehet.
Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül.
Mert nem lehet.
Lehet előre jelezni jöttét, de erejét, útját nem mindig lehet kiszámítani. Mert szabad. És zabolátlan. Amerre megy, feldúl mindent, ami útjába kerül.
Volt egy házad, volt egy életed, volt egy terved.
És a
vihar mindent felülír.
A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat – mondta mély,
dörmögő hangon az öreg -, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget.
Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a
napfényt, odatükrözi, ahova irányítod.
A tiszta tükör. Vakult tükörben
elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess,
amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje,
tied lesz mindég, továbbsugárzásra…
Nehéz ezt fölfogni, tudom – tette
hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a titok…
Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad.
Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.
Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem
szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a
zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen
fogva, mindig együtt, akárhova tart.
Mindannyian sebezhetőek vagyunk.
Szükségünk van legalább egyvalakire,
akivel megoszthatjuk a legnagyobb gondjainkat is - egy emberre, aki azt
mondja: "Szeretlek és elfogadlak téged úgy, ahogy vagy, bármi is
történjék."
Próbálj kevesebbet töprengeni.
Ez a barátom itt lent azt mondja, hogy végül elhasználjuk a bánatainkat.
Valahol hiszek neki.
A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségű, finomabb halmazállapota.
Csak a szeretett lénytől való elválásunkkor vagyunk képesek felmérni
szerelmünk nagyságát.
Azon a napon, amikor elszakítottak tőled, jobban
szenvedtem, mint el tudnád képzelni, és szomorú szívem máig nem talált
nyugodalmat.
Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt.
Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.
Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy
a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy
b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.
Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”
A gyűlölködő, elutasító gondolat szellemi
méreg.
Ne gondolj rosszat másokról, mert ezzel önmagadról gondolnál
rosszat.
Te vagy a saját világmindenséged egyetlen gondolkodója, és
gondolataid teremtő erejűek.
Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja,
amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van.
Mert mindig azt
kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.
Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell.
Hiszen azért sodródtunk oda!
Bizonyos viharok, mielőtt betörnének a kertünkbe, apró üzeneteket
küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk.
küldenek, melyekkel lustaságból nem foglalkozunk.
A valódi szavak nem rózsaszínek - hanem sárgák, vérvörösek, feketék, föld barnák és persze van bennük égszínkék és angyalrózsaszín is - de csakis sötét alapon.
A valódi könyvek azt mondják, hogy a földi élet: nehéz.
Nehéz, sötét, szenvedésteli - mindenki számára. Az élet teli van gondokkal, veszélyekkel, bajokkal. Bukással, veszteséggel, kudarccal, betegséggel, halállal.
Sorsterheket hordozunk valamennyien.
És az Evangéliumban azt olvassuk, hogy mindenki vegye fel a maga keresztjét. A könnyebbség nem abban van, hogy a szellemi úton járók nem cipelnek sorsterheket, hanem abban, hogy lényegesen derűsebben viselik - mert értelmet látnak benne.
Célt.
Boldogító távlatot.
Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul,
széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől,
mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni,
nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.
Egy vasárnap még nyűgösebb nap, mint egy hétköznap.
Mert ilyenkor a
tudatalattiból előszemtelenkedik a tudati szintre a vasárnap egyik
tartalma, amely úgy hangzik, hogy vasárnap mindenki, aki csak teheti,
együtt van azzal, akivel a legszívesebben van együtt.
Én pedig nem
vagyok együtt vele.
Vár bennünket minden boldogság,
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.
De őrjöngőn nem rohanunk.
Biztos, hogy megtaláljuk egymást
S kinyujtva
Már távolról ölel a karunk.
Amikor
itt, a földön, emberként minden gátlás és félelem, minden gondolkodás
és aggodalom nélkül megéled az érzelmeidet, megéled önmagadat. Amikor
szeretsz, maga vagy a szeretet. Nincs ott az egód, hogy félj, nem
jelenik meg az aggodalom, eszedbe sem jut a holnap.
De még saját magad sem.
Egyszerűen csak boldog vagy, mert hát te magad vagy a Szeretet.
De még saját magad sem.
Egyszerűen csak boldog vagy, mert hát te magad vagy a Szeretet.
Nézd
meg mennyit küszködik egy pici, amíg járni tanul! Ugyanígy kell
"tanulni" a szeretet, a boldogságot, a harmóniát, az örömöt, a
lelkesedést...
Úgy hívjuk ezt, hogy önmegvalósítás!
Úgy vélem, csakis egyszer élhetjük meg az életet.
Ha tehát akad bennem
jóság, amit kimutathatok, vagy akad olyan cselekedet, amivel
megkönnyíthetem bármely embertársam életét, most kell megtennem, nem
késlekedhetem vagy feledkezhetem meg erről, hiszen soha többé nem fogok
erre járni.
Lehet valaki szépségkirálynő, lehet tudós
professzor, körülrajongott sztár, népszerű művész, ha nem tud szeretni
tiszta szívből, olyan, mint egy csicsás ajándékdoboz, amely belül üres.
Aki megkaparintja és kibontja, hatalmasat csalódik.
Mivel
mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk
szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a
fejünkbe. Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell
koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen
gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket,
viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha
megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse
le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit.
Emlékezz
rá: te kontrollálod a gondolataidat.
Lángolva parázslik lelkemben,
- A szó -
Mosolyogva csillan szemedben.
Azt mondod, szeretsz,
Azt mondom, szeretlek.
Megértjük egymást ketten.
- A szó -
Mosolyogva csillan szemedben.
Azt mondod, szeretsz,
Azt mondom, szeretlek.
Megértjük egymást ketten.
A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk:
hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a
sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak
röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik
a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja,
felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra.
Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen
marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek
elmúltával már semmi jelentőségük sincs.
lyenformán idővel
kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.
Hozzád vagyok kötve, ragasztva, forrasztva, feloldhatatlanul,
széttéphetetlenül. És ez a szerelem, ami bennem él, független mindentől,
mindentől, amit te teszel; ez van, létezik és él, és nem fog megszűnni,
nem fog elmúlni, mert hatalmas, örök és csodálatos, mint a világ.
Ismerkedj meg az angyalokkal,
és gyakran vedd észre őket a lelkeddel;
mert anélkül, hogy látnád őket, veled vannak.
és gyakran vedd észre őket a lelkeddel;
mert anélkül, hogy látnád őket, veled vannak.
Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.
Az a szó, hogy megbocsátani, görögül úgy hangzik, hogy aphiémi. Azt is jelenti, hogy elengedni, elbocsátani, figyelmen kívül hagyni, maga mögött hagyni. Amikor az ember feloldja magában a kötelékeit, amikor nem tapad valamire vagy valakire érzelmileg, sem gondolatilag, amikor fájdalmát és sértettségét maga mögött hagyva elengedi az egészet: az aphiémi. Amikor nem nézünk utána, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. Eldobjuk, mint egy cigarettacsikket. Nem szívjuk tovább - így is sokáig rongáltuk vele a tüdőnket.
A megbocsátás: egy letapadás megszüntetése.
Ha sikerül, szabad leszel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
