Simogat, mint a selymes szellő,
ringatóan altató tengeri sellő,
a rossz kisebb lesz tőle a jó megnő.
ringatóan altató tengeri sellő,
a rossz kisebb lesz tőle a jó megnő.
Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad – más miatt.
De bízzál az életben – nem ok nélkül kaptad.
De bízzál az életben – nem ok nélkül kaptad.
Te valóban nagy ember vagy... Te nem fogod összeszedegetni az élet apró-cseprő dolgait, a maradékokat, magad fogod megteremteni a rózsádat, életet fogsz teremteni. A szépség igazi varázslója vagy, és annyi jót tudsz tenni a többi emberrel. Meg fogod tanítani őket arra, hogy szeressék az életet.
Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.
"Úgy érezte, a szíve kiröppen a mellkasából. Olyan volt, mintha papírból vágták volna ki, lassan forgott, majd ellibegett a mesés világba, ahol az álomszép, csodás jövő várt rá."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
