Búcsúdal

Szabó Magda

Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.

kaktusz.

Tudod arra gondoltam,
a november újra csak megérkezett,
kéretlenül, mint maga az öregség,
a korát le se tagadhatná ez az év,
feltűnő messziről,
kabátot vesz az ember,
az állat bundát növeszt,
a fák mezítelenre vetkőznek,
ha pizsamátlan is,
megkezdték téli álmukat,
ők így alszanak,
novemberről nem sok jó mondható,
még friss az elválás fájdalma,
nemrég még meleg karjaival
ölelt a hűtlen nyár,
hogy itt járt,
arra ma már egy üde,
zöld levél sem emlékeztet,
azt is lehetne mondani,
nem jó benne semmi,
de ha a nappalok csillaga
mégis meggondolja magát,
és percekre felhőtlen ragyog,
az ember, a magába burkolózott,
önkéntelen elmosolyodik ,
ami természetes volt nemrég,
mikor még dézsából öntötték,
most hidegen is a lelket simogatja,
egy bátor,
egy itt felejtkezett szál virág,
a lélekben
felveszi a versenyt a virágzó mezővel,
szomorú hónap a november,
de szomorúságában is megmosolyogtat sokszor,
besegít a tudat is,
csak rajta kell túl lenni,
a december csupa ünnep,
ahogy jött, úgy elszáll,
azután már csak január és a február,
újra itt a gyönyörűséges,
boldogságot hozó tavaszi napsugár.

Szép remények című film

Csak az sebezhető, akinek van szíve.

Birtalan Ferenc - Halottak napja, Élők napja

Gyújtanak-e gyertyát értünk az ÖRÖKLÉTŰEK?
Van-e ÉLŐK NAPJA?
Átutaznak-e a SEMMI VIZÉN letekinteni ránk?
Mi elmegyünk.
Mi megyünk, míg lábunkból kifogy a lépés,
míg van út NINCSEINK felé.
Elmegyünk, áldjuk az őszi
napfényt, ha eső, ha köd, mert áldhatunk.
Fenyőág, krizantém, fagyöngy. És a mécsesek...
Reszketnek a léleknyi fények. Reszketünk.
Jönnek-e hozzánk így, szeretettel, lesz-e ki jöjjön,
lesz-e hová?
Hát óvjuk, tesszük szélvédett helyekre, lángjon, segítse
haza, segítse az éppen-élőt, mert minden mi van,
milliomodszor is újravirágzik innen, hol már nincs joga
a szónak, s csillagokra szóródnak a miértek.
Ezek a tisztaság percei.
Ma, itt, HALOTTAK NAPJA VAN.
Látjátok feleim... s voltunk bár Istentől bármi távol,
itt reszketünk mind, miként a sok kis mécs világol,
...por és hamu...

Juhász Gyula

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.

Ady Endre:Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...