Kis szerelmes himnuszok

XXI.

Mert egyre inkább bennem vagy:
mind jobban fáj, ha nem vagy itt.
Félszív, félszem, félszó - a fájás
egész csak, s a félsz, hogy a világ
nélkülem vidít-szomorít.

XXIII.

Mondjak neked újat magadról?
Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek?
Tudod, hogy a Nap a szíved?
Tudod, hogy Nap nélkül nincs élet?
Hogy a sötétség rettenet,
és nem él, aki retteg?
Mondjak újat rólad?
Szeretlek.

Csősz István :Üzenet

Minden sejtedbe belevésném a nevem.
El ne feledd,
hogy létezem.

Áprily Lajos: Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

Murakami Haruki

Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik,
ugyanakkor darabokra szaggatják.

Gárdonyi Géza

„Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok, akik mindennap megmossák a lelküket is?”

kérdések

"Hogyan engedünk el valakit? Hogyan értjük meg, hogy ez így van jól? Hogy minden változik? Hogyan vegyük észre, hogy mi tesz boldoggá az életben, hogy ne törjön össze a szívünk...? A legnehezebb megtanulni azt, hogy hogyan vegyünk búcsút."

Tordai Gábor:Egy pillanat

Egy pillanat erejéig,
átfutsz rajtam.
Mint az ősz lehelete
a fényes nyárutón,
nyögő lombok árnya
alatt.
S én is...
Mint a vén fák
-kik értik a jelet-
egy pillanatra:
beleremegek...