Szerelem. Egyfülű kosár, olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen , de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
Az emberek úgy fognak bánni veled, ahogy te bánsz magaddal. Nem fontos,
hogy mit gondolnak rólad az emberek.
Az a fontos, amit te gondolsz saját
magadról.
Úgy vagy jó, ahogy vagy. Tedd saját magad az első helyre.
Tedd azt, ami a számodra működik, és a többiek sokkal inkább el fognak
fogadni, szeretni fognak téged és saját magukat is.
Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt
haladnak tovább az úton.
Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak,
de lesznek, akik végleg elmaradnak.
Amikor becsukódik mögöttünk egy
ajtó, kinyílik előttünk egy új!
Ezt ne felejtsük el.
Ne rágjuk magunkat
azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a
feladat!
Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam
meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget
tartani.
Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek,
győzelemre törőnek, gondolkodónak.
Megmaradt szívem szeretete,
gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek,
"terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan
bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.
Nem hiszek a véletlen találkozásokban.
A világ törvénye olyan, ami
egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni.Nem valami nagy öröm ez.
Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor
felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük,
játszik velünk valaki.
De egy napon egyszer észrevesszük, hogy
csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat
egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
