Ha más szívébe akarsz belelátni, először a magadét kell megvizsgálni.
Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni.
Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.
Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert.
És ezt nem akarom.
Inkább hallgatok. Hallgatunk.
Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.
Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk.
Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert.
És ezt nem akarom.
Inkább hallgatok. Hallgatunk.
Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.
Gyere, játsszuk el, hogy minden a régi. Gyere játsszuk el, hogy nem változott semmi. Gyere játsszuk el, hogy nem történt semmi. Gyere mosolyogj rám, úgy, ahogy rég. Gyere játsszuk el, hogy megtalálsz majd még egyszer...
Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit..., de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.
Hogy valami mennyit ér a szemünkben, az akkor mutatkozik meg, ha cserébe valamiről le kell mondanunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
