Szeme telefutott könnyel, ám a cseppek nem buggyantak elő, mintha valami
különös, makacs erő kiegyensúlyozta volna őket a szemhéjak peremén.
Megszűnt körülöttük a világ, ahogy testük egymáshoz simult, és szívük
egy ütemre dobbant. A bőrük egyszerre lángolt és borzongott, és érezték,
amint a lelkük is egymásba olvad. Eltűnt minden (...) a múlt, a jelen
és a jövő. Csak ők voltak, ketten, mégis... egyként. Érezték, hogy ez
nem más, mint a színtiszta, halhatatlan szerelem.
Összeköt bennünket a szerelem.
Egymáshoz forraszt az örökkévalóság.
Te
vagy az én fényem, én a te árnyékod.
Már egyikünk sem létezhet a másik
nélkül.
Amikor veled vagyok, teljes a világom.
Amikor megérintelek, értem az élet értelmét. (...)
A tiéd vagyok.
Meglátod... és milyen gyönyörű. Muszáj megmentened ezt a pillanatot. És
már fogod is a gépet, és kattintasz. Kész a kép. Rajta egy szép
pillanattal. Egy pillangóval, egy naplementével, egy tóval... ami
megragadott. Amit szeretnél magaddal vinni. És albumba tenni. Egy
darabkáját az élet csodáinak. De nem csak a gépeddel mentheted meg. A
lelkeddel is. Lelkünk minden csodás pillanatunkat lefotózza. (...) Ez a
mi legszebb kincsünk. Ez az album. Lélekalbum.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
