Mit tudott? Csak azt, hogy az érzelem dolgaiban nincs tanács. Ezt én is
sejtettem, homályosan. (...)
Egyáltalán nincs "tanács" az életben.
Minden megtörténik, ennyi az egész.
Egy eseménynek addig van létjogosultsága az emlékeidben, míg le nem
vonod a tanulságot belőle.
Amíg meg nem fejted a "Miért történt ez
velem?" titkát.
Utána már nincs szükség rá.
Utána már nincs szükség rá.
Polcra kell tenni, mint egy elolvasott könyvet, és többé nem kell foglalkozni vele.
Számomra és a hozzám hasonló emberek számára a melegség maga az élet.
Minél több melegséget adunk egymásnak, annál több melegség, annál több
élet lesz bennünk.
Van egyfajta szomorúság, melyet nem lehet megvigasztalni, mintha örökké
lekésett volna valaki egy isteni légyottról, s azután nem érdekli többé
semmi igazán.
Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük.
S ha valóságnak
hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak
hisszük a szenvedésünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő
szövetébe.
Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is.
A változással
és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő,
sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen
egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan
biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a
csillagokat.
De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás.
Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az
egyetlen, amiben biztosak lehetünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
