angyalok


Az angyalokkal lehet a baj, mert gyengék, nincs erejük elfutni, s mert hiszékenyek. Engedik letörni nyiladozó szárnyukat. Sok angyalka jön erre a világra világmegváltó tervekkel, de mert esendőek, talán, mert nagyon szeretnek, hisznek,
rózsaszín ködben látják a világot, elhiszik a feléjük kínált rendet, elhiszik, hogy ez az igazi, eszükbe se jut, hamis az értékrend, választani nem lehet, legfeljebb a rossz, és a kevésbé rossz között. Megmondják neki a célt, s az utat,
rossz célt, és rossz utat, amiről az ember, a megtévesztett azt hiszi, az angyalt boldoggá teheti. Szegény hiszékeny angyal, elindul a lefelé vezető úton.
Útközben elveszíti a hamvasságát, sok fontosnak hitt dolog közt
elveszíti éltető erejét, az egyetlen fontosat, a szeretetet. Először még harcol,
tiltakozik, szorítja magához, de egyre gyengül, gyengül benne a ragaszkodás a szeretethez, azután belenyugszik, erejét teljesen elveszítve végelgyengülésben meghal az angyal. Meghal, és lesz belőle valaki, aki a rossz célt szentesíti,
aki már csak hazudja a szeretetet, azután hazudni is elfelejti.
Még az is előfordulhat, hogy a szeretet folyója betorkollik
a gyűlölet folyójába, onnan aztán nincs menekvés, nincs visszaút.
Hogy újra éljen, hogy újra szeressen, ahhoz csoda kell.
Ahhoz előbb meg kell halni. Az embernek kell meghalni, hogy újjá születhessen az angyal, kínzó fájdalommal egy anyának a méhéből, vagy kínzó fájdalommal,
a szeretetettel való találkozásból.