"Bohóc vagyok, bábjáték, Csak tőled függök már rég. Hogy kezdődött, nem tudom, De nem sajátom már akaratom. Sokáig észre sem vettelek, Nem is tudom, mi lett velem. Most körülötted minden gondolatom, Fáj ez, mégis hagyom. Mit tettél? Nem értem, Én nem leszek senki játéka – véltem. Mára más minden, Rabszolgád lennék, hidd el. Ha fáj, ha kínoz, Én legyek ki bajodra gyógyírt hoz. Bármit megtennék, neked én az lennék, Mint gyermeknek a játék. Játssz velem! Kérlek! Legalább ennyit tegyél meg. Használj ki! Rendesen! Ha másképp nem, hát legyen így, kedvesem. Taposs el! Ölj meg! Csak annyit kérek ölelj meg."