magamra hagytál...

Nem jól kértem,
nem kértem eléggé.
A sors azt tette,
mit tennie kellett,
mi pedig elmentünk
egymás mellett
szótlanul...
Átkozott szív!
Miért nem vagy elég?
Miért kell úgy fájnod,
ha nincs már, ki véd,
a gondoktól...
A fájdalmaktól...
A világtól...
Milyen út ez?
Hová vezet?
Hová lett a hitem?
Hol a kezed...
...Istenem?!
Magamra hagytál...
Tenyereden...