Egy mosoly, ahogy állsz,
a kibontott hajú szélben.
Rám nézel. Elfordítod fejed.
Ahogy igen. Ahogy mégsem.

Kidőlök huzatos szemedből.
A táj Téged ölel, forrón, egészen.
Léted legurul elmém kövein.

Elindulok.

Nélküled.

Szépen.