Ha volna fényképezőgépem - mondtam -, mindennap lefényképeznélek. Akkor emlékezhetnék, hogy milyen voltál életed minden egyes napján." "Mindig ugyanolyan vagyok." "Nem igaz. Folyton változol. Mindennap egy kicsit. Ha tudnám, megörökíteném." "Ha olyan okos vagy, miben változtam épp ma?" "Egy tizedmilliméterrel magasabb lettél, például. A hajad is egy tizedmiliméterrel hosszabb. És a melled is nőtt egy tized...." "Nem igaz!" "De igaz." "De NEM." "De igen." "És még miben, te nagyokos?" "Egy kicsit boldogabb lettél, és egy kicsit szomorúbb." "Vagyis a kettő kioltja egymást. és én maradok ugyanolyan." "Egyáltalán nem. Az, hogy egy kicsit boldogabb lettél, nem változtat azon, hogy egy kicsit szomorúbb is lettél. Mindennap mindkettő, ami azt jelenti, hogy most, ebben a minutában vagy a legboldogabb és a legszomorúbb egész életedben." "Honnan tudod?" "Csak gondolj bele. Voltál már boldogabb, mint most, hogy itt fekszel a fűben?" "Nem, azt hiszem, nem." "És voltál szomorúbb?" "Nem." "Tudod, ez nincs mindenkivel így. Mások például a húgaid mindennap boldogabbak. És megint mások, mint például Beyla Ash csak szomorúbbak lesznek. És van, aki hozzád hasonlóan mindkettő." "Na és te? Te is most vagy a legboldogabb és a legszomorúbb egész életedben?" "Hát persze." "Miért?" "Mert semmitől nem vagyok boldogabb és szomorúbb, mint tőled."
