Az éj palástján megcsillannak az apró csillagok. Ma talán még a Hold is
fényesebben ragyog. De hiába mind ez, hisz te nem vagy velem. Ma nem
ringat el karján a szerelem. Ma csak a csend hangjait hallgatom. Közben
rád gondolok, rólad álmodozom. Képzeletemben szorosan ölel át két
karom, én hozzád simulok, ettől boldog vagyok. Arra fele nézek amerre
sejtelek. Hiába állnak közénk a kilométerek. Én lehunyt szemmel is
látom az arcodat, s ha nem is szólsz hozzám, hallom hangodat. Érezni
vágyom bőröd bársonyát, s számon érezni ajkad forróságát. Testemmel
szorosan testedhez simulni, s a forró ölelésben szinte felolvadni. De
mind ez csak hiú ábránd marad, hisz nem érezhetlek, meg se
csókolhatlak. Ma tőlem távol hajtod álomra a fejed, de remélem ott is
érzed, hogy mennyire hiányzol nekem...