"Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja majd:
“Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás, reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra. Nevezd meg ezt a pillanatot.”
Mit felelek majd?
Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem:
“Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban?…
Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?… A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?…
Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá. "
