kék pohár

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy
semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak
kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz,
hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol
volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem
nyílik, a telefon nem csörög és Te ráébredsz, magadra hagytak. Vádolod
őt, majd magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt
lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra
hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki,
végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül. Mindennap áttörölgeted a
poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea
mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában
fekhettek az ágyban. De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok.
Majd valakitől megtudod, milyen boldog, élvezi az életet. Rádöbbensz,
hogy nem hiányzol neki, nem gondol rá, már lehet az emlékeiteket, se
őrzi. Elfelejtett. Összetörik a lelked. Tartod magad, már nem sírsz.
Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat...