Paulo Coelho:A portobellói boszorkány

Miért ne keresném a boldogságot, amikor világéletemben azt tanultam, hogy ez az egyetlen cél, amiért érdemes küzdeni? Miért kockáztatnám meg, hogy olyan útra térjek, amelyen rajtam kívül nem járt senki? És voltaképpen mi az a boldogság?Szerelem - hangzik a válasz. De a szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e…Akkor béke. Béke?Soha nincs béke;a tél harcol a nyárral, a Nap és a Hold soha nem találkozik egymással, a tigris üldözi az embert, aki fél a kutyától, aki üldözi a macskát, aki üldözi az egeret, aki pedig ráijeszt az emberre. A pénz boldogságot hoz. Rendben:ezek szerint mindenki, aki már elérte, hogy magas színvonalon élhet, abbahagyhatja a munkát. De nem így van!Akinek van pénze, csak még idegesebb lesz, mintha attól félne, hogy mindent elveszíthet!A pénz pénzt fial, ez igaz. A szegénység valóban szülhet boldogtalanságot, de ennek ellentéte nem feltétlenül igaz…Én már eleget kerestem a boldogságot - most az örömöt keresem. Örülni akarok. Mi a boldogság?Én már nem esem ebbe a csapdába…