Igazából már nem tudom felidézni azt a pontot, amikor valóság átfordult és minden amiben mélyen hittem gyerekes álomképpé változott. Ha görcsösen akarnám, talán találnék egy estét, egy helyszínt vagy egy mondatot, amire ráfoghatnám, hogy ez az, ami ilyenné tett. Talán neked ez kell, az a pont. Az se baj, ha egy kiszínezett történet, de érteni akarod. Azt várod, hogy minden részletre magyarázatot adjak, mert szerinted minden okkal történik. Pedig néha nincsenek észérvek, néha ösztönösen cselekszem, néha nem a szív irányít vagy az ész. Hanem valami sokkal mélyebb, és ha ez a hang szól, akkor én megyek. Akkor megteszem azt is, amitől kettétörik a szív vagy elborul az agy. Megyek és megteszem, nem azért mert helyes vagy, mert jó, hanem, mert így kell lennie.
