"Tudod ez az egész így nem ér. Néha el kellene küldened, messzire. Mert ha te kérnél, elmennék. A világ végére is. El kellene küldened, hogy ne érezzem, milyen mikor magamra hagysz, hogy ne tudjam meg soha, milyen mikor becsapod az ajtót, és megtiltod, kövesselek. Ha megkérnél, én elmennék. Még az éjjel kisétálnék, hangtalanul, búcsú nélkül. Elmennék messzire, ha azt szeretnéd. De az ajtót nyitva hagynám, az úton végig nyomot hintenék. Neked, hogy megtalálj és nekem, hogy visszatérhessek."
