Egyszer régen valahol egy távoli réten éldegélt egy undok kavics és egy jóságos virág. A kavics a közeli tóról álmodott, meg akarta fürdetni magát benne. A kis virág legnagyobb örömét a kirándulók csodáló tekintete és mosolya jelentette. Egy meleg nyári napon egy férfi tévedt a rétre. Meglátta a virágot és olyan szépnek találta, hogy azonnal leszakította, kioltva ezzel az életét. A virágocska könnyezett, utolsó pillanataiban már bánta, amiért nem hallgatott a kavicsra és nem növesztett tüskéket. Az undok kavics látta a virágocska fájdalmát. Magában kuncogott. Nem értette, hogy lehetett ilyen naív az aprócska növény. A férfi továbblépett, hirtelen azonban megbotlott a parányi kavicsban. Mérgében felkapta és jó messzire hajította, egészen a közelben lévő tóig. A haláltusáját vívó virágocska még látta, ahogy csobban a víz felszíne. Elmosolyodott. Örült, hogy barátja álma teljesült, majd örökre elaludt.
