A két szemed szeretett a legtovább,de furcsa szerelem..A szád már néma volt,de a szemed,az még beszélt velem..A kezed már hideg volt,jéghideg,nem is adtad kezed,de szemed még megsimogatott,nálam feledkezett...És lándzsákat tűztél magad köré hideg testőröket,de a szemed még rám leselkedett a lándzsák mögül..És ellebegtél és csak a hegyes lándzsák maradtak ott,de a szemed még egyszer visszanézett,és mindent megadott..A két szemed szeretett a legtovább,még mostan is szeret....még éjszakánként zöldes csillaga kigyúl ágyam felett...