Márai Sándor


"Ismerek embereket, kiknek műveltségét csodálom, észjárásuk meglep, s a velük való együttlét mégis rejtélyesen kimerít. S ismerek másféle embereket, kik talán nem is különösebben okosak vagy
műveltek, nem mondanak soha semmi meglepőt vagy eredetit, s találkozás
után mégis úgy válok el tőlük, mint aki kapott valamit. Úgy látszik, egy ember nemcsak a műveltsége, szelleme, hanem egyfajta
áram is, mely változó erővel s bőséggel sugárzik az egyéniségből.
Vannak áramszegény emberek, akik mindegyre elvonják környezetükből az erőket.
Olyanok ezek, mint az áramtolvajok, akik egy dróthuzal
segítségével a szomszéd lakás vezetékéből lopják át a maguk szobájába
vagy üzemük számára az áramot, melytől lakásuk fényesebb, üzemük
iparképesebb lesz. Az ilyen emberek kifárasztanak.
Mindvégig ők beszéltek, s végül te, a
hallgató társ, szegényen és kimerülten válsz el tőlük.
Ezeket kerülni kell."