Ady Endre: Az örök gyermekség

Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.

Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint a fa.
Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.