,,Én tudni akarok! - csapott le Joseph tenyere az asztalra. -És
szeretni akarok. - Ujjai ökölbe szorultak az asztal fáján. - Annyi tudás és
annyi szeretetet akarok, hogy biztonságban legyek, és ne kelljen hamis
istenekben hinnem.
- Ne szeress senkit, Joe. - A gyűrött arc összeomlott, papírbőrén könnyek
szivárogtak át. Az öregember belesírt a teájába. - Ha szeretsz, védtelen vagy.
Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve,
betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a
kés. Ez a szál: a szeretet...
- Te szerettél! - üvöltötte a fiú. - Szerettél...
- Igen, igen, igen! - A harag úgy sütött át a könnyeken, mint a nap. -
Szerettem, hogy a fene egyen meg, a fene egyen meg..."